szóval hogy

alakul meg haladunk, de most is itt ülök a melóban magától zsizsgő vérrel, ami ráadásul egy konkrét helyen zsizseg.
pedig eskü nem fantáziálok, nem olvasok olyat, nem is merek a pasikra nézni ma és előbb kezdődött, mint hogy megírtam.
ez csak úgy van, tényleg, de falkaparós, nagyon.

atya. úr. isten.

az új lakótársunk meg nem jelez vissza, hogy akkor fixen tutira jön-e, ugyanis eltűnt - már 3. napja senki (tényleg senki) nem tudja elérni semmilyen formában.
szóval az új lakótársunkat azelőtt elrabolták az ufók, hogy beköltözött volna. pedig a furiságok általában utána történnek...
adjak-e fel hirdetést, e, biztosamituti alapon mégis, vagy sem. (a szóhalmozás nyugtatja az idegeket.)

ugyanitt: átgondoltam és nem, a kívánósságra a pihentség se, a fáradtság se hat jól, lettlégyen az mentális vagy/és fizikai (egy belehalós edzés még külön energetizálja például, csak max nincs erőm már semmit kezdeni vele) és néha (pl munka vagy evés közben) annyira zavarbaejtőőő... totál helyzetidegen tud lenni, hát én nem is értem.

most meg egy ártalmatlannak tűnő látogató néni kezdett nekem ufóelrablós bolondságokat sztorizni, basszus, tisztára sorminta ez a poszt: egyet erről, egyet arról, újra.

(igen, közben is indokolatlan szexuális izgalmat éreztem, nevermind.)



az univerzum humora utánozhatatlan.