nap

reggeli ücsörgős kvzás pipa, de tán kevesebb cigit szívtam el és jóval többet ettem. (még mindig sok, még mindig kevés, de látható javulás.)

ügyibogyón pakolásztam, mostam meg takkeroltam, de persze csigatempóban, köze nincs egy normál naphoz. engem mindenesetre boldoggá tett, megnyugtatott, kikapcsolt. (folyik a mosógép, az mondjuk felqrt kicsit.)

a pasis bőgés kizökkentett, félbehagytam. teljes értetlenség, mert ha már, akkor oldani akartam a saját hangulatom és tanácsot kértem tőle, adott is, elbúcsúztam - mire írta, hogy ha szeretném, felhív. én meg, mivel ez megint készületlenül ért, rávágtam, hogy oks, és a következő pillanatban már beszéltünk is. hmhm.

szóval azon ürüggyel, hogy a tanácsát bővebben kifejtse, tulképp elmesélte, milyen napja volt. ezt én ezt nem értem, megígérte, hogy nem beszélünk, múltkor nem tartotta, rá is fázott, minek kellett megint.

jó, csak találgatok, de nekem annak tűnt.... dumcsizásnak. és ugye írtam, hogy jelenlét-érzés tilos, ehhez képest ott nevetgéltem vele, hogy a barátja, akit én is nagyon bírok, tavaly is ugyanígy járt a Balatonnal, tavaly is elàztak, idén is... és visszarepültem az erkélyre, a szokásos reggeli kvzáshoz, láttam magam előtt a barátja arcát, ahogy nagymérgesen előadja nekünk, miközben a pasi nyújtja nekem a tüzet, hallottam és láttam és éreztem és egy pillanat alatt valóság lett megint, a jelen, az életem. nem fájt, csak teljesen abnormális.
nem szabad ilyeneket csinálni.
tudom, hogy na, de erre pont nem voltam felkészülve megint. ki számít rá, hogy miután elhagyják és azt mondják, nem is gondolnak rá egyáltalán, felhívják dumcsizni?
igen, nekem is van igényem megosztani az élményeimet másokkal, random emberekkel, na de szerintem lenne bennem annyi, hogy erre nem az exemet szúrom ki, aki még nincs túl rajtam... miafasz.
(nem érdemelne ennyi szót, csak felkaptam a fejem, nekem ez érzéketlen, nekem ez fura. gondolkodom, egyoldalú volt-e, kérdezett-e rólam... szerintem nem, csak meghallgatta, amiket én mondtam. na mindegy. de bassz...)

a holnap kéne még pont, ugyanilyen ráérős szüttyögéssel, akkor sokkal jobb szívvel mennék be dolgozni, befejezném a suvickolást, főznék, aludnék.

ehhez képest befigyelt egy klassz programlehetőség pillával, jó lenne menni, jó lenne találkozni vele, csak hát ugye a mindent meg az egyszerre...

ettől most furamód nem jobb, hanem rosszabb, valamiről le kell mondani, amit szeretnék, egyből elkapott a rohanós stressz, pedig simán örülhetnék is.
holnapra kitalálom, hogyan lazuljak vissza - csak ma kevesebb rémálmot, plíz, meg mondjuk ne forgolódjak ébren sokáig...

akárhogyis, jó lesz.