már visszajöhettek amúgy

a rinya nagyja tegnap is piszkozatba ment... amekkora volt az elszántságom, annyira máshogy sült el ugye végül. sírni azért sírtam (kicsit) meg szenvedtem is (leginkább meg akartam halni, persze nem szószerint), de cuki és a barátnője totál kizökkentettek.
hát hogy lehet úgy egy isteneset toporzékolni, ha közben valaki rendre bekopog/megáll a küszöbödön, hogy "bocsi, tudom, mindjárt hagylak, de

-légyszi segíts kinyitni a whiskey-s üveget
-gyere, töltöttünk neked is
-gyere, öntöttünk hozzá almalevet is
-jössz-e ki cigizni
-csak úgy megállok itt, mert nem tom
-szerinted ennyi pénzért megéri-e az uber
-..."
?!

naugye.

azt hittem, ha jó mérges leszek már, súrolásban fogom levezetni az energiát, de úgy, hogy itt pörögtek az arcukon, azt se lehetett volna. (meg igazán mérgessé se váltam, hiába.)
a mai sétálós eufóriát meg agyoncsapta, hogy a lakásba lépve genyáékat találtam itt. hát nem pont így képzeltem a chillelős-takkerolós-főzőcskézős délutánomat. értesítettem cukit, aki hazarohant, együtt vártuk végig, míg kicuccoltak (mert azért na), utána cuki kidőlt, én meg elolvastam végre, milyen fennforgások vannak a világban. (fel vagyok háborodva, cuki párok kríziselnek, meg hasonlók... hát mi van itt?)

a kommentek meg jöhetnek ugyanúgy, csak tegnap nem akartam hallani, hogy 'de hát tudtad előre, magadnak csináltad', anyámtól megkaptam telefonon, elég volt belőle annyi.

na, megyek, cukiék hazaindultak, nekem meg van szüttyögnivalóm még.



ja, van egy kiadó szobánk, szuper helyen, szuper áron, ha valakit érdekel.