hát ezt utálom. a nyűglődés gyomronrúgós, gyűlöllek de csináljuk vissza részét. volt némi remény, hogy letudtam, erre nem, ahh, miért... hol a múltkori belenyugvós-elfogadós csöndes gyötrődés?
azt viszont szeretem, hogy a fiúk hamarabb eleresztettek... látták a kétségbeesett fel-alá toporgást (mert már volt, bárhogy próbáltam disztingválni). cukkerek.
meg azt is, hogy ilyen rendik vagytok, nincs az a tmi poszt, amire ne kaphatnék használható gyakorlati tanácsokat. szemetek se rebben, köszönöm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése