2016. július 10., vasárnap

gyomorforgatásokba'

most ez nagyon furi, ilyen emésztőrendszeri abnormalitások vannak... nekem, koleganőnek, de cuki is panaszkodott, hogy hascsikarás-hányinger, mióta feljött, és beugrott, hogy szerdán a pasi is nyüsszögött egy sort, még végig is vettük, mit ettünk együtt (csak ezt ugyanúgy elfelejtettem, mint a számlákat...).

egybeesésnek kicsit sok, nem?

testileg olyan vagyok, mint akit megforgattak egy betonkeverőben aztán még ki is centrifugázták,
nem is mentem le a családi izére, pedig húsleves :(

alapból a progit magát vártam volna, csak rosszullevősen nem. minden évben nagyon jó, ángyika remekül főz és csodás krémes süteményeket tud (jópár cukrászda elirigyelné), de betegen kb élvezhetetlen és a gyerekzsivaj is fárasztó (lelkibetegen meg végképp)... akkor már csak kötelesség...

cukin dőlt el, mert ha ő is, mi van, ha ez valami nyavalya én meg hazaviszem.
nem kell az orbáncos mamámnak még ilyen is.

szóval még elalvás előtt írtam, hogy bocs, helyzet van.
(cuki ma megpróbálta elmosni genya dobozait, tök vicces volt:
arra mentem ki, hogy öklendezve feltépi a wcajtót. mondom, egy hete rohad ott a cucc. megmozgatta és megcsapta a szag... ennyi elég is volt a forgó gyomrànak.

neki se kifejezett hányós-fosósa van, inkább egy folyamatos rosszullét néha egy kis ezzel-azzal.

ja, a dobozokat meg kidobtuk a picsába, úgyis azt állították, nem az övéké...)


lelkileg továbbra is minden oké, az is furi. tényleg, mintha nem is lett volna... mintha vaisszazökkentem volna a saját dimenziómba vagy nem tudom. de cuki most indult haza, elvileg pár hétig enyém a lakás,
ami egyben egyedüllétet is jelent, az meg egyből kihozta most... szóval kíváncsi leszek.

(ilyen van, hogy a hormonok ennyire belobbantsàk és felerősítsék? vagy ez most mi? persze, legyen, annak örülnék a legjobban, de miapicsa.)


csupa kaland és izgalom az élet. de azért ezt a hetet inkább kihagytam volna.

2 megjegyzés:


  1. Én is tapasztaltam hasonlót: a hormonok durván képesek kiborítani és miután megjön, mintha mindent eltöröltek volna és kisüt a nap. Most már figyelek erre és igyekszem kibogozni, hogy van e bármi okom arra, hogy depis legyek, vagy "csak a mikulás". Ha sikerül tudatosítani magamban, hogy ennek egy jó része a hormonokkal hozható összefüggésbe, akkor valamennyivel könnyebb elviselni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát ezt én is tudom magamról, és mióta rájöttem, sokkal könnyebb tényleg :)

      (onnan derült ki, hogy havonta ismétlődtek exsemmiséggel a nagyveszekedések. persze ki nézi a naptárat :D)

      de egyrészt most van okom rá, jó sok okot fel tudok sorolni kapásból,

      másrészt túl soká tartott és túl másmilyen volt...

      de mostantól akkor erre készülök majd.
      hülye hormonok.

      Törlés