különben pillával elég gyorsan kilőttük a strandokat meg a város elhagyását, és nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy kisvasutazni vittem... kicsit párás, de amúgy remek idő volt, a Normafánál is leültünk a legszebb panorámát nyújtó padra rétest enni... meg persze sétáltunk egy nagyot, elég jól kikapcsolja az embert, szeretem az ilyen élményeket, főleg jó társaságban ugye, mi meg vele mindig végtelen beszélgetéseket folytatunk...
volt egy szürreál pillanat, mikor az erdő közepén szembejött a popmodell, értitek, hát hol máshol...
valamiért mindenáron fröccsözni akartam, ezt én se pontosan értem, biztos a pasi miatti 'nyaralós' berögződés, aztán végül inkább vacsoráztunk egyet. (továbbra is szeretem azt a helyet.) az ég pedig csak akkor szakadt le, amikor léptem fel a trolimra, az ajtóig mondjuk bőrig áztam, de ott már belefért, sőt, jól is esett, hozzátett a jókedvemhez, hogy csöpögött belőlem a víz...
szóval remek élmény.
egész péntek délután is mászkálás volt, csak mással, máshol - Feneketlen-tó (vannak kiskacsák, teknősök meg gyakorló elmebetegek, amúgy semmi extra, tűző napsütésben nem ajánlom, túl keskeny a zöld rész, kevés az árnyék is), aztán a Gellért Szállótól (ami előtt imádom azt a kutat) egészen a vár túlvégéig... van egy csodaszép hely például a Várkert Bazár fölött, ott ültünk vagy egy órát, bámulva a kilátást, és csak a két fenyő zavart, amúgy tökéletes chill (utálom a fenyőket, ez van). jó, a várban lifteztünk egyet, de amúgy végig ment a ráérős, élményt kimaxolós séta... minden, de minden felfoghatatlanul szép volt, még mindig instant szerelem ez a város.
találkoztam kishugommal is, aki mindig extrém elfoglalt, de most pont akadt egy szabad órája. vele mondjuk csak mekiztünk a rövid intervallumra és a nagy csomagjára való tekintettel, de jólesett látni.
meg véletlen becsúszott egy bandázás a törzsben, érdekes sztorikat gyűjtöttem külföldi forgatásokról meg bonyolult párkapcsolati felállásokról... mondjuk sokkal előbb haza kellett volna indulnom, munka után nem való már nekem az éjszakázás, se a rákövetkező konstans, pont zavaró szintű másnaposság, nagyon befáradtam...
és továbbra is járom a környéket, bratyizok a nénikkel, egész új szinten belelátok már a környék közösségi életébe és lassan tudom a szomszédasszony teljes élettörténetét. (ha nem érdekelne, nem hallgatnám.)
már nem tudom elképzelni, hogy a szobában üljek. már ezerszer inkább menni, zöldbe, levegőre, szabad ég alá, akkor is, ha csak egy picike parkig jutok.
ó, és hadd ne mondjam: megkaptam végre a tücsökciripelős, langyos-meleg, szürkületet majd csillagokat bámulós tökéletes nyárestémet, mindenféle kérés-kérdés nélkül, csak úgy.
élmények, flow, boldogság, nyár... szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése