upszika

óriási taktikai hibát vétettem, kettőt is - felajánlkoztam a pasinak, holott tudtam, hogy ma ne,
plusz a sértett egóm, aki nem pont a számára megfelelő választ kapta, eljött bevágni egy rumot borral.

jó, nyilván xtra strapás nap, fáradt-álmos-pms-es randomlényke... de kérem, hol az abszcinens nádja?

nem végzetes, csak nem ez volt a terv. mondjuk a hülye pms miatt úgyis éberen forgolódnék. ettől még mindenoké van, csak csodálkozom.


meg na, meg ó, meg rum. (nem még, így is a fejembe szállt...)

különben meg poszttúltengés - gyász van ám még mindig, bizonytalanság, félelmek, ha csak a sorok mögött is. mindenki úgy boldog, ahogy épp tud.

és jövhétig még aggódunk apámért, de senki ne mondja, hogy passzívan várom a csodát. akkoris, igenis hogy nem, mert csak egy életem van, vagy mi.