napi

napi hé:
mióta ez a szeszélyes idő van, rendre szokott fájni a bal sebem. (igazából már heg, de mivel a hugaim bal herének olvasták, inkább hagyjuk.) ma kiváltképp húzza, rohadt bosszantó mostmár...

napi szomorú:
mikor volt a mamikás fennforgás, eszméletlen segítséget jelentett bent az egyik takarítónő - sokat beszélgetett velem, támogatott, készített be kvt, kölcsönzött evőeszközt... átérezte, megértette, nagyon hálás vagyok neki. pont beszéltük vele, hogy ezek a hirtelen időváltozások milyen megterhelőek, sokakat elvittek, ha ilyen marad, hullani fognak az emberek, mint a legyek.
erre reggel mondják, hogy tegnap meghalt a férje. csak úgy. kivitte a szemetet és nem ért vissza.
úgy sajnálom... szegénykém...

napi majdnem:
kiléptem hajnalban a kapun, gyönyörű, tiszta, rózsaszínes napkelte... majd megcsapott a vihar előtti szél, oó. balra néztem: hatalmas közeledő feketeség... még a metróról is azt bámultuk, ahogy jött, félelmetes volt és tele villámokkal. drukkoltam, hogy gyorsabb legyek - nem voltam.
az aluljáróból se telefonáltam még, hogy izé, ittragadtam...
végül így is térdig fölázott a nadrágom, pedig már csendesedett. jó volt.

napi gyászom:
azért pityeregtem, mert bűntudatom volt a jókedvem, boldogságérzetem, önfeledtségem miatt.

napi jó:
sikerült megfelelő rétegekben felöltözni. pörgött a meló.
mindenki jófej, mert örül, hogy nem esik.
fáj a bal herém :D
megszáradtam.
még mindig tart a hétvége hatása.
jó a hajam.
remélem, lesz még...