mikor este negyed tízkor hív a kishugom, hogy a mamából folyik a vér, valszeg jön a mentő.
meglepően higgadtan vártam, hogy ennél azért több is kiderüljön. kissé rezignáltan nyugtáztam, hogy a mentő ellen döntöttek, bár indokolt lett volna. hogy anyám sír a telefonban, aztán nem akarja letenni. hogy a másik mama tán túlvan a krízisen (tmi: végre pisilt. testnedvek körül forog az élet...).
szóval felgyorsultak a dolgok. erősen reménykedem, hogy napok, és hogy mindketten.
bár lenne olyan szerencsénk...
aludni viszont... igen foghíjasan, pedig azt hittem, milyen pro vagyok a higgadtságommal.
ellenben álmodtam egy Panni nevű nővel, aki kábé 6 hónapos terhes volt az exemtől, és vigasztalgatott, hogy biztos én is találok olyat, aki szeret, csak nem őt... meg egyéb rémeket.
azt nem tudom, ki ez a Panni, de két bitang erős kv kellett reggel, hogy működni kezdjek, úgyhogy nem kedvelem.
Istenem, nádja, annyira sajnálom, hogy így ömlesztve, csőstül jönnek az eü. vészhelyzetek. Mi "csak" egy közeli hozzátartozót veszítettünk el pár hete vastagbélrákban, nem volt sajnos szép a vége, szörnyű látni ahogy tönkremegy a szervezet. Kitartást nektek, nagymamáidnak pedig kevés(ebb) szenvedést, és amennyire csak lehetséges, méltóságteljes elmúlást kívánok, ha már a gyógyulás esélytelennek látszik.
VálaszTörlésköszönöm, részvétem.
Törlés