pozitív

mikor nagyon nem bírtam már egyedül, lettek körém emberek, irl, url, hogy megtartsanak. (údejó, hogy vagytok!)

az emberek okosakat mondanak és érdekeseket, sőt, hasznosakat is, jó megismerni a gondolataikat, véleményüket.

gyönyörűséges idő lett és végre kimehetek sétálni a napra, sőt, üldögélhetek virágokat nézve, parkokban is akár.

nagy harcos vagyok ám - ti nem tudjátok, honnan indultam, miből verekedtem ki magam, de nekem olyan jól esik elbüszkélkedni vele, igenis, ahhoz képest wow. (csak lassú.)

mostanában az a fíling, hogy nyakig ér a szar, ami büdös, koszos meg undi, mégis tudok mosolyogni, jópofizni, nevetni, másról is beszélni. (irl.) nem tolom nonstop a panaszáradatot, bár nem is tagadom el.

még mindig tudok humorizálni a gaz csillámpónikkal, pedig vér komolyan szenvedek tőlük.

biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat fogok tanulni ebből a foscsiból, akkor is, ha legszívesebben megspórolnám.

most épp nem szégyellem, hogy sebezhető vagyok és gyenge, sőt, nem szégyellek semmit.

bár nemsoká biztos megint megakarokhalnicsakmúljonel lesz, most kaptam egy szusszanásnyi pihenőt, és maximálisan ki is használom.

van egy csomó ember, akivel 'együtt lehet örülni', akár a majdnem befejezett szakdogának, akár egy új pasinak, akár egy feltöltődős edzésnek, egy kirándulásnak, vagy hogy nyugdíjba fog menni, anélkül, hogy elirigyelném, hogy neki most jó.

minden bűntudat nélkül kihajinthattam a pasitól kapott kényes, döglődő cikláment.

lassan lehet végre könnyedebben öltözködni, nekem meg van egy csomó szeretem-ruhám, alig várom, hogy hordhassam őket.

úgy általában mások is alig várják, és sokkal jobbkedvűek meg szabadabbak lesznek.