ugye.
galád dolog ez a szerelem, a fizikailag fájó elvonási tüneteivel... lehet, tényleg ki kéne próbálni a paracetamolt.
ugyanaz a kínzó sóvárgás amúgy, ami a legeslegelején volt, amikor az első szex után vártam, hogy keressen, csak most tudom, hogy még ha keresne is, minek. ott még benne volt a csillámpónik ígérete, itt meg csak meddőn ugrabugrálnak a fejem felett.
alábecsültem a vonzalmat, egész azt gondoltam, hogy oké, fáj, meg szar, de hát azokat a rohadt dögöket már úgyis agyoncsapta ősszel, úgy igazán már nincs az a rózsaszínködös lebegés, max józanabb szeretés meg ragaszkodás... aha. frászt.
én igazán nem értek a 'szeret engem' témához, én korábban csak viszonzatlanul voltam szerelmes, ÉS engem valaki minden nap megrázhatna, hogy ez is az, ébresztő, hahó, hahó, vagy szeret és akkor ezt a tudtodra is adja, vagy nem, akkor meg minek, és aki szeret, nem mondja, hogy nem, meg nem okoz ilyen fájdalmat,
valaki értesse meg a kis agyammal, hogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése