helyzetértékelés

aludtam, ettem, átbogarásztam a blogom pasi előtti részét. fú, gyerekek...

strukturálatlanság

"toporgok a dolgok küszöbén" életérzés

magány

"nem tartozom sehova"

"nem értek semmihez"

"nem tudok mit kezdeni az életemmel"

nyűglődés a köbön

a tervek belül gyönyörűen meg lettek fogalmazva ám azóta, de max csak bele-bele kóstoltam még.

legalább már konkretizálódtak.

legalább már belekóstoltam.

gondolom, a pasitól vártam a megváltást, de persze az is normális, hogy míg az ember kapcsolata nincs rendben, semmi másra nem tud igazán koncentrálni.

nem akarok egyedül lenni. nem bírok egyedül meglenni. blablabla. ezt kellene bedobozolni, valahova felnyomni egy polcra, elvonatkoztatni, mittudomén.

félek, hogy ugyanott tartok, mint előtte. de azért csak nem...

per pill nem tudok nagy kijelentéseket tenni, rohadtul elfáradtam az utóbbi három hétben és unom. úgy tippelem, ez a pár nap most a lecsillapodásról fog szólni, mikor papíron összeírom, mit húzott keresztül a nagy szétzuhanás, aztán visszatérek a munkába és belepusztulok kicsit, mire vissza is rázódom, utána folytatom, ahol abbahagytam. megyek orvoshoz, megyek pilatesre, bevásárolok, főzök, például.

az speciel jó, hogy még a legnagyobb padló és mehetnék közben is megálltam néha mosni. nem hagytam zsírosan a hajam. takarítottam. néha ettem is. ez így már valami. ez fejlődés.

szóval birkózom tovább a nagy elveszettség érzéssel, miközben várnak a hétköznapok. megnyugtató, hogy várnak a hétköznapok.

megyek is és gyorsan elhajtogatom a ruhákat.