különben olyanokon töprengek, mért is esik nehezemre elengedni - mert ez csakis rólam szól, nyilván.
mit láttam benne, mi kéne belőle, mellőle, mitől félek, satöbbi?
próbálom úgy nézni, hogy itt az életem, csak az enyém, senki nem élheti helyettem, nincs vége a világnak, befogadás, elengedés, változás, energiák sodrása, pont ez a lényeg, ha megtalálom, mi kéne, majd jól megadom magamnak. (nincs kedvem részletezni, mert dolgozom, szinte mindenkit hazaengedtek én meg fejben sehol se vagyok már - de ettől mindig jobb.)
az más kérdés, hogy az előbb rámzúdította a rádió a közös számunkat (ja, pont a végére lett az is, ahogy stabilan szuper szex is, jellemzően), és egyből ugyanazt az eksztatikus eufóriát éreztem, mint mikor legutóbb mellettem énekelte a kocsiban (az egy tökéletes pillanat volt sajnos),
meg nyilván sírvafakadtam már mielőtt felfogtam, mi van,
hagyjuk is,
máskor jobban megy amúgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése