szóval

ez geci nehéz. egy rohadt nagy csapdahelyzet az egész.

viszont. mivel amúgy szeretjük egymást (még ha ebben hajlamos vagyok is elbizonytalanodni) és nem akarok szakítani, nekem nem szabad bepánikolni.

ő épp szét van csúszva, nyomkodja a nyomorult gombjaimat, de meg kell próbálnom ezt valahogy átfordítani.
szóval ehhez kell a drukk.

mert én szoktam lenni, aki kiakad, nekem van nagyobb igényem találkozni, de ő most egy olyan stresszes kimerült állapotban van, ahol már kb kilátástalannak lát mindent, megint. ha most én is szétzuhanok, akkor ennek vége.


nem akarom, hogy vége legyen... csak nem a türelmemről vagyok híres...
ahh, mért nem pihent rá a hülye influenzára még pár napot... nagyon kellett volna.

(nem tudom, ennek most hol a vége, és ez ijesztő, de holnap előre megkapja a szülinapi ajándékát, remélhetőleg előveszem a legbűbájabb arcomat, és akkor meglátjuk, mi lesz.)