különben az idő máshogy is ellenünk dolgozik...
ő arról számol be, hogy a napjai huss, eltűnnek... kettőt pislog és este van.
mìg az én munkanapjaim végtelen hosszú 12 órák tudnak lenni... minél több minden történik, annál hosszabbnak tűnnek. egy nagyon pörgős nap után úgy tetszik, több is eltelt.
szóval nekem így a legutóbbi találkozásunk még messzebb kerül, neki meg olyan, mintha azóta még alig telt volna el idő...

így nyílik az idő-olló, széjjelebb lökve az igényeinket.
fura, nem?