most, hogy nikotinhoz juttattam a kis szervezetem, sokkal jobb. de így is nagyon megviselt a nap, falkaparós vinnyogós azonnal rá akarok gyújtani volt, sorompón átmászós lány, téveszmés ember működés közben, akit majdnem ki kellett kísértetni és meggyanúsított, hogy egy nemzetközi portás-összeesküvés részeseként el akarom lopni a személyiségét meg a kárpótlási pénzét (ja, nem, utóbbit már lenyúlták a gonosz amerikai producer-maffiózók, és épp nálunk forgatnak filmet belőle), meg rosszindulatú beköpős munkatárs, aki miatt üvöltött velem a főnök, hogy ne tartsak 3 perces levegőzős szünetet sohasetöbbet. mondjuk ha már ott voltam, üvöltött velem más miatt is, amiről végképp nem tehettem. aztán lecseszett az is, aki beköpött, mert lecseszték őt is, meg gondolom lecseszte azt is, akin keresztül be tudott árulni. és akkor ezek csak a nagyvonalak, volt még 'penészes a zsömlém és éhen fogok halni és még a büfèbe se akarnak kiengedni, mileszmost', meg konstans eltévedő közgyűlős tagok, non-stop köhögés, meg inkább hagyjuk de na.
és még a nikotinelvonás is hiába volt, mert most egy gyenge szarnak érzem magam, pedig még biztató csokit is kaptam egy jófej kolegától... mondjuk akkor is le fogok szokni. demikor... jajjmár.
nyüssz.
regényre való élményem van már a leszokós zavaros tapasztalásról.
#holapasimilyenkorhogymegöleljen #kisvukvagyokmegint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése