és akkor ma volt az a nap, ahol mindenféle, a kapcsolatunkat érintő kérdések merültek fel, és mintegy mellesleg kiderült, hogy a pasim qrára sose fog elvenni és sose fog gyereket vállalni velem. de hogy ez így.
és hogy ő ezt már az elején mondta. törtem rajta a buksimat, és rémlik, hogy mondta, hogy ő attól fél, hogy talán(!!!) ezeket nem tudja majd megadni nekem... de az, hogy lehet, meg az, hogy tutira nem, szerintem két egészen különböző dolog. úgy értem, lehet, hogy holnap a fejemre esik egy tégla és meghalok. értitek...
szóval én már azokon is tök kiakadtam, pedig mindig hozzátette, hogy ma rossz napja van és ettől borúsan látja a jövőt és stb, én meg, hogy dolgozik rajta, majd ha már tényleg ott járunk, biztos megoldjuk valahogy... és ennyiben maradtunk, mindig.
itt alszik mellettem, èn meg üres vázként ücsörgök a sötétben, kipattant szemmel, hatalmas súllyal a mellkasomon, és az istennek se tudok sírni (mért, mért nem, hova lettek a könnyek?!),
csak próbálok nem megfulladni, és azon töprengek, ugyan mi értelme egy kapcsolatnak, aminek nincs hova fejlődnie.
meg hogy én viszont tényleg közöltem vele már az elején, hogy én a 'családot és házasságot szeretnék' tipus vagyok.
gecire mi a faszt gondolt?!
Ez nyilván nagyon rosszul hangzik, és nyilván mindjárt megfulladsz; de próbáld meg kicsit távolabbról nézni, hogyha megnyugodtál.
VálaszTörlés2 eset van: vársz, vagy lelépsz.
Vársz, mert adsz ennek a dolognak időt (változhat egy csomó minden, ami most akadályozó tényezőnek tűnik: kedv, anyagiak, bármi). Itt csak az a kérdés, hogy mennyi időt tudsz adni a dolognak, ami után nem fogod úgy érezni, hogy úristen, elcsesztem 1-5-10-47 hónapot az életemből.
Lelépsz. De akkor most, mert minden egyes nappal közelebb kerülsz hozzá, kötődsz hozzá, jobban megszereted etc. A kérdés az, hogy melyik típus vagy; türelmes, vagy sem.
(Magánvélemény zárójelben: nem igazán jó jel/kedves/pozitív hozzáállás így kerek perec beközölni, hogy "nem". Azért ha az ember szerelmes, akkor eléggé úgy áll hozzá, hogy lehet, hogy minden szar, de szerelmes vagyok, lehozom a csillagokat is, megoldom bármi áron...)
ez asszem nagyon használható tanács, köszönöm.
VálaszTörlésmostanra kezd elülni a pánik, és nem csak az jár a fejemben, hogy "mivaaan?!" meg hogy mi vezetett idáig...
nagyon váratlanul ért. nagyon rosszul esett. főleg, hogy egy nevetgélős, szeretgetős napon voltunk túl.
nagyon kíváncsi vagyok a délutáni beszélgetésre, magyarázatot szeretnék kapni.
a magánvéleményhez meg: hát, ugyanezen logika mentén hiányolom pl a verbális szeretgetést... :(
és éjjel pontosan ez jutott eszembe nekem is, csak ide már nem akartam 500adszorra leírni: aki szeret, az (...). ha nem (...), akkor valószínűleg nem szeret.
ahh, kíváncsi vagyok.
fű :( mindjárt elolvasom a többi posztot is, de most erről megint az jutott eszembe, hogy hagyd egy kicsit a fenébe a pasizást!
VálaszTörléskicsit úgy tűnik nekem, hogy szépen belecseppentél megint egy olyan kapcsolatba, ami csak látszólag jobb, mint az előző.
az a véleményem, akármilyen szemétségnek is hangzik, hogy kellene neked egy olyan kényszerpálya, amikor muszáj egyedül lenned. saját magadat fel kell építeni, ha nem akarsz rossz kapcsolatok között pattogni. te mit szeretnél? mit vársz el egy kapcsolattól, egy munkától, egy barátságtól? miért mit áldoznál fel? milyen kompromisszumokat tudsz és vagy hajlandó megkötni? mik az álmaid, mit szeretnél megvalósítani? ezekről sosem írsz, pedig biztos van más is az életedben, mint ez a fiú. mit olvasol? mi érdekel? mit szeretsz? mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? mi hoz lázba? stb. biztos sok ilyesmi is van, csak nem írsz róla, de magaddal gyere tisztába. pasizni aztán is ráérsz, és jobb eséllyel találsz olyat, aki illik is hozzád, meg egyfelé is tart az utatok.
bocsánat :) olvasom a többit is.
ezekkel mind muszáj foglalkoznom, valóban.
Törlésmost egyrészt az kattog bennem, hogy de mért kell ehhez tényleg teljesen egyedül lenni,
másrészt persze teljesen igazat adok.
amúgy tényleg az a vicces, hogy pl az elmúlt két hét tényleg erről szólt, mikor épp nem vele voltam, és most nem tudom eldönteni, hogy csak véletlen volt-e, vagy tényleg lehet így is.
mert ha lehet így is, akkor természetesen ezt akarom :)
a kérdéseket pedig megtartom vezérfonalnak :D elég jók...
jó, hát nem az a lényeg, hogy ha esélyed van egy jó, tartalmas, boldog kapcsolatra, akkor is lökd el magadtól, mert Rambo vagy :)
VálaszTörlésde ha biztos vagy magadban, tudod, hogy egyedül is megállsz a lábadon, tudod, hogy mit kezdj az életeddel stb. stb., akkor nagyon nehezen fordulhat elő veled az még egyszer, hogy benne maradsz egy olyan kapcsolatban, ami számodra nem vállalható kompromisszumokra kényszerít, vagy nem tesz boldoggá, csak azért, mert attól tartasz, hogy egyedül kevés vagy. írtad is ezeket a gondolatokat fentebb.
és ezeknek azért könnyebb a végére járni egyedül, mert akkor nem befolyásol semmi és senki. még véletlenül sem, tudat alatt sem egy másik ember igényeihez fogod hozzászabni a sajátjaidat, aki könnyen lehet, hogy ideiglenes az életedben. de csak ennyi. nem kötelező a zárdába vonulás :) csak szabadon tudsz kísérletezni, kitapasztalni, mi is a tényleg jó neked.