ma

most három napra előre be kell táraznom kajából, és persze nincs egy fia jó ötletem se, mit kéne venni, enni. vagy két hete abból élek, amit a fagyasztóban meg a kamrában találtam, elszoktam az ilyesmitől. lehet, hogy még a bolt közepén téblábolva is ezen agyalok majd... (hülye vasárnapi zárvatartás.)

betáraztam a dohányzásról leszoktatós hangoskönyvet, ami mindkétszer segített. nem tűztem ki semmilyen dátumot (illetve de, azt, hogy 2016), de nem ártana nekiállni, mert fogalmam sincs, most mire számítsak. legutóbb pikk-pakk, elsőre összehoztam, csak gondoltam egyet, hogy na, mától nem, és tényleg. (csak akkor még nem számoltam a költözés-kocsmázás-zokogás bermuda-háromszögével.) előtte viszont fél évig próbálkoztam, kb minden másnap, míg végre összejött. 

szóval igen, ha fél év, akkor annyi, de nincs mese, meg fogom csinálni.

a háziorvos olyan beleéléssel ecsetelte, hogy egy kísérletben hányféle random székletmintát találtak egy szakállon, hogy muszáj pótolnom a fogyóban lévő kézfertőtlenítőmet. a legfontosabb munkaeszközöm. (igen, mindent végigfogdosok, amit az a napi száz ember is, és fujj...) cukilakótárstól már elkértem a drogériás kuponjainkat. szőlőzsír, meg ami még elkopott, jövök!

ugyan tegnap tényleg megjött, mire a pasim odaért, de még ma is eléggé görcsöl, meg rajtam van egy ilyen szédülős gyengeség, úgyhogy a mai ugribugriról is lemondtam (nem egy sikertörténet, de egyszer csak belejövök), sőt, úgy aludtam át a délelőttöt egy csepp bűntudat nélkül, hogy még.

némi bevásárláson meg egy gyors hajmosáson kívül minden mást kihúztam máról, megtehetem, tehát pihenek. és jó.