arra mondjuk még nem jöttem rá, hogyan sikerül minden egyes kib---t alkalommal elérnie a családozásnak, hogy menekülhetnékem legyen, meg egy rakás izének érezzem magam. hogyan?! rejtély. tök mindegy, mennyit változott a dolog előnyére, a vége mindig ez: hogy egy rakás szerencsétlenségként nézek magamra, és átmenetileg teljesen elveszek.
29 éve anyám nyer. pedig nem is direkt csinálja.
kb 7 éve igyekszem tudatosan ellenállni.
és mégis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése