jelen állapot: depi.
okok: pms. rendszeres és brutál alvásmegvonás, utána elvesztett, kidőlős-átalvós-zombizós napok. sok alig-evés. a kapcsolatom újraindítása miatt lekötött energiák. a kis pöcs lakótársam miatti "nem éri meg itthon semmit se csinálni" érzés. csak aludni és hajat mosni hazajárás. hajtós munkanapok, "inkompetens vagyok a munkámban" érzés, bizonytalan státusz. "nem lesz saját karácsonyom" érzés. nulla motiváció bármit is csinálni. minuszos költségvetés, pedig még vásárolnom kéne.
soroljam még?
úgy un block kedvetlen vagyok, és mindig előjön a majd.
de nem akarom úgy átélni az idei ünnepet, hogy nem élem meg, hogy csak átrohannak rajtam a napok és utólag bánom a sok meg nem tett dolgot, ki nem használt szabadidőt.
végülis a kapcsolatom pipa. a szexuális életem is. nemsoká mehetek pilatesezni meg zumbázni meg mittudomén. lett szerződésem, szerdán, visszamenőlegesen. a főnököm újra megvizsgálja a fizetésem. (legalábbis megint úgy tett, mintha érdekelné.) megkaptam az egy kinézett szabit is, úgyhogy két ünnep között se kell bemennem. és szeretem a karácsonyt. és szeretem a születésnapomat is, ami mindjárt itt van. és ez még pont kettessel fog kezdődni, szóval nem ártana, ha képes lennék élvezni parázás helyett. a kórház megváltoztatta a családommal való kapcsolatomat is (erről is kéne írnom, annyi mindenről kéne írnom...), és a pasim nem azért nem lesz ott, mert egy gyökér, mint az exem, hanem teljesen korrekt okokból. van még sansz, hogy a közös ünneplés is ünneplés legyen.
tehát van még sansz, hogy a dolgok jól süljenek el...
csak meg kell érte dolgoznom.
vagyis ideje megterveznem a holnapi napomat, mert ha úgy fekszem le, hogy majd tudom, akkor az ágyon üldögélek egész nap depisen és utólag majd foghatom a fejem. és nem elég jegyzetfüzetbe, mert majd jól odébb rakom reggel, aztán nézhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése