basszus

vagy egyszerűen csak front van. már megint, azért nem tudom helyén kezelni a kérdést. (mióta közölte, hogy nála nincsenek csillámpónik, azóta nyugtalanít újra ennyire pl a jövő, meg hogy nem mondja, hogy szeret, meg nem vagyok bemutatva... szóval... ööö... de, biztos csak a front.)

 

de tudjátok, ez a szex dolog, ez az első perctől fogva ennyire kettős ám... hogy igen, fantasztikus, meg így szuper, meg úgy atyaúristen,

csak éppen nem olyan.

nem olyan, és ez az olyan nekem újra és újra hiányozni kezd. tök mindegy, mennyi csillámpóni ugrabugrál épp.

most meg pláne.

(dugjon már meg végre annyira, hogy a nevem is elfelejtsem, könyörgöm. még a legdurvább is, amit együtt produkáltunk, csak az alakul kategória, de semmiképp sem az, amitől úgy érzem, kicsit belehaltam és őrülten szerelmes lettem...)

 

egyáltalán, most akkor szeretem én ezt a hülyét, vagy sem?

 

igen, tutkó, hogy front van, és túl is aludtam magam, és jódolgomban nem tudom már, mit csináljak.

(soha ne mondd a csajodnak, hogy nincsenek csillámpónik. mert az olyan, mintha azt mondanád, nem szereted.  - pedig nem ezt akarta mondani... most. tudom. értem. felfogtam, mivel hosszan magyarázta. de akkor is olyan a hatása. fuck.)

 

 

qrvára felzaklatott ez az egész... az az álom a kollégámmal... ex állandó jelenléte... mint valami nagy felkiáltójel: valami nem jó, valami hiányzik belőle.

valami.

valami el van baszva. ahelyett, hogy jól meg lenne...

vagy mittudomén.

 

tessék engem birtokolni, különben ez lesz.