ja, amúgy tudtátok, hogy szemüveges vagyok?
mert néha még én is elfelejtem, kb olyan természetes, mint hogy vannak melleim.. :)
annyira szemüveges vagyok, hogy nélküle az orromig se látok.
de van egy olyan sanda gyanúm, hogy a sok gyerekkori megaláztatás és tesiórával kapcsolatos gúnyolódás mellett (béna vagy, nádjának úgyse fog menni, ez osztályozhatatlan teljesítmény, nem választunk a csapatba mert nyerni akarunk, de veled esélytelen, satöbbi...) vastagon belejátszott a mozgással kapcsolatos komplexusaimba.
például szemüvegben labdajátékot játszani csak a parák tartalmában különbözik attól, hogy szemüveg nélkül, vaksin... úgy úszni, hogy kettőig se látsz... egyáltalán, bármit úgy csinálni, hogy folyton csúszkál lefele, megdobnak és beleépül a fejedbe, ugráláskor ugrál az orrodon, forduláskor holttérbe kerül a tanár, meg amit csinálni kéne, ... vagyis hogy bizonytalan a mozgásod, mert nem látsz úgy se benne, se nélküle.
a gyerekek kegyetlenek. de sajnos nekem a tanáraim is azok voltak. volt kiabálós (ha bénáztál), volt pellengérre állítós, aki beszólogatott és kifigurázott... megalázó volt, ahh, de még mennyire.
de már felnőtt vagyok, és elvileg már helyén tudom kezelni az ilyesmit. és biztos van olyan mozgásforma, amiben nem akadály egy fránya szemüveg. és már beláttam, hogy a dohányzás nem vezeti le a stresszt, de a fizikai aktivitás igen. (és no szex, se exekkel, se random emberekkel. a főzés, blogolás, filmnézés, zenehallgatás, rajzolás, egész nap melóban ücsörgés meg kevés.)
igényem amúgy is van rá: sokszor még hidegben is inkább sétálok, fáradtan is inkább lépcsőzök, csak mert úgy érzem, ennyi mindenképpen kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése