végül - surprise - nem mentem el hajnalban a piacra. ellenben még éjjel írtam a pasimnak, hogy á, hagyjuk ezt a holnapot. amit reggelre megbántam, mert még ha nyüsszögéssel töltöttem a hétfőt, akkor is csak pihentem fizikailag... ő viszont már áttervezte a napját, és nem engedett belőle.
mondjuk tök igaza volt. (szeretem benne ezt a határozottságot egyébként...)
tehát az egész napos együttlétből egy esti "benézek" lett, hogy valami kompromisszumot azért csempésszünk a dologba. én meg ettől totál felszabadultam, semmi nyomás, hogy meglegyek időre... így végeláthatatlan(nak tűnő) szorgoskodásba kezdtem. találtam egy húsboltot, ahol nem tudják vékonyra szeletelni a tarját, meg egy fasza táskást, ahol ezerháromért(!!!) leváltottam a kajahordós papírszatyromat igazira (kicsit nagyisnak tűnt elsőre, de kitérdekel basszus, nem fog szétfoszlani az esőtől, nem kell újracelluxozni hetente, és nem szakad el random, ha telepakolom), imádoooom.
kürtőskalácsot ebédeltem, mert csak. feltöltöttem a fagyasztót, pakoltam és főztem és pakoltam és főztem és befoglaltam a fürdőt hosszan, miközben még mindig főztem...
és közben írt a pasim, hogy B terv is kilőve, mégis csak hamarabb jönne, guess what, az univerzum szeret.
persze egyik kaja sem úgy sikerült, ahogy kellett volna, de ezen már csak röhögni voltam hajlandó, mondtam neki, hogy majd eldönti, ebből eszünk-e, vagy megetetem máshol. szerinte jó volt, bezabáltunk, de tényleg, annyira, hogy hozzám se tudott már nyúlni...
legközelebb nem szedek neki ennyit.
... és így történt, hogy megmaradt előtte a becsületem is, meg a káposzta, meg a kecske, meg a ... tudjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése