mára megfájdult a szívem... a kváziszeretőség nehéz üzem.
ha kérdeznétek, azt mondaná, én kuszáltam megint mindent össze, pedig nem, nem és nem. tegnap nem én voltam, én ezt nem akartam, semmit sem akartam, talán, remélem. (nem is történt semmi, csak a lelki békénk ment egy kicsit gallyra...)
tudjátok, milyen úgy élni, hogy van valami, ami sose volt, és ezért le sem lehet zárni? ami random megjelenik, álmokban, érzésekben, nehéz sóhajokban, a semmiből, találkozás, gondolat, indok nélkül?
ami ott húzódik egy bármilyen szerelem, kapcsolat, a múló évek mögött, kérlelhetetlenül?
majd megint visszamossák a könnyek a háttérbe, tudom én, csináltam már, tűzbe nyúltunk, megégtünk, így jártunk, ennyi jutott. csak akkor tudja ő is...
a cuki tűzoltósrác valóságos, annak lenne értelme, azt akarom érezni megint, nem ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése