csak egy nyári vihar

azt hittem, este jön a vihar, gondoltam, előtte bemegyek a városba elintézni, amit el kell. hát az Astoria aluljáróba már kicsit sietősebben érkeztek le az emberek, én pedig többnyire futva tettem meg az utat a Nemzeti Múzeumig és konkrétan bepsrinteltem a kapun... amit aztán becsuktunk, és a méteres falak mögött kivártuk a végét. 

volt nagy tócsa, volt néhány letört muskátlifej, semmi különös... csak mikor az Örsre értem, és onnan gyalog indultam haza, kezdtem szembesülni vele, miről maradtam le.

megdöbbentő volt az út, egyre megdöbbentőbb... nem is tudtam a szokásos utcákon jönni, úgy kellett kommandóznom az ágak és átmeneti tavak közt.

de ahogy beértem a házunk mögé... csak álltam és fogtam a fejem... a fák, azok a gyönyörű fák... álltam a bejáratnál és számoltam: nyolc tövestül kicsavarva, három derékba törve... csak amit onnan látni, egyszerre. az én gyönyörűséges kilátásom. egészen lesokkol még most is, hiszen ugyanúgy van minden, ugyanott. 

kicsit, mint valami katasztrófa sújtotta övezet.

megrendítő.

Hogy értsétek, miről beszélek, ilyesmik vannak a házunk körül:

 

 

ez itt a kedvenc fám. hatalmas és minden reggel megbámulom teázgatás közben. 

vérzik a szívem... de ő legalább megmarad, még ha félig is.

amúgy sokkal-sokkal több képem van, sokkal több fáról, hazafelé végig fotóztam a béndzsa kis telómmal, persze félúttól már csak a nagyon durva részeket, mert hiába csak három megállónyi táv, annyi volt, hogy esélytelennek tűnt mindent dokumentálni, már csak ami eltorlaszolta a járdát, beborította a fél játszóteret, már csak ami rádőlt egy kocsira, vagy ahol az autók tengelyig elmerülve álltak, ilyenek... a parkon át kellett jönnöm, és hát kész életveszély volt... nem is értem, hogy a máskor mindent túldramatizáló médiában miért nem szerepel, hogy is néz ki a kár valójában. nem egy-egy fa, nem néhány kirívó eset... akinél nem volt, el se hinné, mi van itt... meg gondolom, még sok helyen...

az alagsorból szivattyúzni kellett a vizet, valakinek betört a hátsó szélvédője és épp azt takarták be,  páran találgatták, honnan került a földre egy jó nagy darab házburkolat, többségünk meg csak állt és nézett ki a fejéből, hogy ilyen nincs... 

életemben nem láttam hasonlót, csak a tévében. (és nem, ezek a képek sajnos nem adják vissza, még azt se, mekkorák is valójában a szóban forgó fák, gyökerek, ágak.)