alvásmegvonás

tegnap már konkrétan náci katonákat láttam az ablak előtt. 

jó, mondjuk az első bizonytalan szemdörzsölés után leesett, hogy filmforgatás van a kertben, nem pedig hallucinálok...
(a náci zombis téma koronája volt)

de a kilenc helyetti 4-5 órás alvásokat sikerült új szintre emelni: hétfőn mindösszesen két és fél órával mentem be dolgozni (és még aközben is voltam ébren, emlékszem egy rövid anyázásra, miközben az órát nézem...), a keddet pedig három és féllel toltam végig.

minden tiszteletem a kisbabás anyáké, elképzelésem sincs, hogy lehet így hosszú távon életben maradni. nagyon hálás vagyok a reggeli kávé intézményének, az egész napos xtrém nyüzsinek, de legfőképp a közvetlen kolegáimnak, mert az utolsó fél óra agóniáját felismerve* felhívtak telefonon és szóval tartottak, megnevettettek, biztosítottak róla, hogy szükség esetén fellocsolnak, sőt, végül kicsit hamarabb le is váltottak... 

nem szoktam nyavalyogni a melóban (még?), igyekszem mindenkire mosolyogni és legalább látszatra remekül lenni, de tegnap... nem voltam benne biztos, hogy hazajutok, tényleg...

* persze ezzel kiderült, hogy nem csak nézhetnek, de néznek is. a nagytestvér meg a mindentlát. #egyvalóságshowazéletem