oké, lehet, hogy mégis éhen fogok halni.
nem tudom, honnan ez a nevetséges elanyátlanodás, de hogy arra se vegyem rá magam, hogy valami kaját szerezzek/csináljak... mehh.
és annyira mehetnékem is van... persze nem mehetek, mert vagy exnél kötnék ki, vagy szereznék magamnak egy újabb önbizalom romboló magányos estét a zavarodott kisugárzásommal és ezért exnél kötnék ki/tök részegen zokognék hazafele az éjszakain hajnalban, elcseszve a másnapot.
érdekes, múltkor is le voltam fagyva teljesen (szó szerint: ültem egy pultnál magamban és csak kattogtam és kattogtam, bámulva a semmibe. sziget voltam. lakatlan.) - mígnem ex értesített róla, hogy mégse ér rá. onnantól varázsütésre működni kezdtem, újra kommunikációképes voltam és viszonylag jófej. (ez is nevetséges.)
(meg hogy a barinő természetesen nem ér rám, megint, mivel természetesen a nempasijával van, megint, amiért tök mérges vagyok, aminek semmi értelme amúgy, meg nem is jogos, én is tudom.)
valaki küldhetne most kaját...
(lábjegyzet: a nutellás csokis keksz nem válik be, hiába finom.)
(lábjegyzet: a nutellás csokis keksz nem válik be, hiába finom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése