meg vagyok pusztulva.
de a jó hír, hogy tegnap felpakoltam magam az este 8-as utolsóbuszra Bp fele, és végre újra (a héten először) a saját ágyamban alhattam, ésss reggel a saját környékemen ihattam a kvm a saját, otthonos "rutinom" szerint...
belépve az ajtón persze azonnal csak lerogytam a földre zokogva. (már a buszon folyt volna a könnyem, ha nem fogom vissza. aztán a metrón méginkább. levegőt is nehéz volt már venni. aztán a vilin már visszafogni se lehetett. de kibírtam az ajtó magamra csukásáig, hogy rendesen, hangosan kijöjjön.)
de ez ilyen.
(ha túl sok, túl nehéz, akkor mindig ilyen.
és azért "többnyire az". mert qrvaritka az, hogy tényleg semmit se kelljen, és ideálisan összejöjjön minden, amire a nemelfogyáshoz szükségem van.)
de - ezzel már a 'visszatalálás önmagamhoz és fonal újrafelvétele' projekt on.
kishugomnak műtét utáni musthave segítős időszak over.
valamikor - bár azt jelenleg megsaccolni se tudom, mikor - megint tudni fogom, merre vagyok arccal előre...
(márhogy legalább annyira, mint nyár végén tudtam ..)
stay tuned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése