nem jövök blogolni... se. nem tudok most megosztani, megfogalmazni, nyugiban ilyen hosszan koncentrálni létrehozásra, és emberekkel kapcsolódni se nagyon.
megvolt az idei év legjobb hete.
aztán egy nagyonrossz, majd erős hullámverések különbözően nyújtott görbével...
voltam beteg is én is.
most meg az van, hogy utálom a hideg időt, az emiatti máshogyöltözést, pláne máshogyélést - mindent újra kell tanulnom és konstruálnom.
nincsenek ruháim se.
kijöttem a vásárlós gyakorlatból is...
felgyűltek a takarítós-pakolós dolgok is...
hiányzik a bringázás és séta és a folyamatosan odakinnlevés - nagyon megtoltam még a nyári időt, minden egyebet félretettem ezekért kb, mert láttam, hogy jön a vége.
a reggeli, padon a parton ücsörgős kvzások alatt lassan rezgő lécről nem is beszélve.
nagy érvágás ez most rengeteg szempontból.
alig voltam emberekkel amúgy - úgy alsóhangon 70%-kal kevesebbet kapcsolódtam bárkivel is. szüttyögtem magamban, bezárulva, kb mint tavaly ősszel.
gyógyítottam-gyógyítom a legutóbbi férfi utóhatását... csúnyán-csúnyán át lettem bcsizva, szerintem teljesen feleslegesen - végül nem ghostolt teljesen és a magyarázatot is megkaptam, legalább ennyi. de na.
a biciklis fiút meg nehéz volt elengedni végleg, az is olyan ... izé. ami vele volt, meg nemvolt, mindenhogyan.
most nincsenek férfiak. ebben, az ilyesmiben most megint "alvómód" van. de ez most legalább egy természetesebb állapot, többnyire úgy érzem, érthető és helyzetből organikusan fakadó, normál, helyénlevő szakasz.
rakom össze a mindent ezekre az újféle hónapokra.
közben meg persze rettenet szenvedek a sok feladattal és nehézségtől, amit mindez hozott,
ill kicsit aggódom is, mert kiderült, hogy igazából én egy igazi napelemes outdoorgirly vagyok,
ésss most minden borul kb, amit eddig kiépítettem magamnak, hogy egyben tartson, és ajjmileszígy,
hogyan pótlom a hosszú idő alatt megtalált megoldásaimat...
#utálatosizgalmak, azok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése