mindenféle kencékről, ajándékozásról és szegénységtudatról

mégegyhétfő.
nem tudom, mi van.

amúgy azt se értem, hogy a szuper "mindenmentes" lemosómban hogy' nem szúrtam ki a szulfátot a kb második helyen. megnéztem pedig ezerszer, elolvastam kb az összes véleményt, erre tessék: ez a szulfát szinte ugyanaz, mint az sls, és sokkal rosszabb, mint az sles, amit ugye kb mindenbe tesznek. hát remek.

nem akarok semmi lótúloldalát, biobuziba átmenni és eszetlenül elutasítani minden civilizációs vívmányt,
millió éve használok sles tartalmú cuccokat full fogalmatlanul, és nem tűnt fel, hogy ártana, csak az arcomra valami nagyon kímélőt akartam kenni, mert egyelőre nem értek hozzá...
hát, nem jött össze.
(nagyonnevetek.)

amúgy a rengeteg új infó kiüti az agyamat, sehogy se àll össze, a mobilnetem olvad, a telefonon olvasás meg nem annyira hatékony ebben,
már fogalmam sincs, mit miért, amit tegnap pedig még tudtam, és visszakeresni is bonyi.
így nehéz lesz.

de akkor is lesz egy megalapozott álláspontom! (csak azt nem tudom, mikorra...)


annyi biztos, hogy este kipróbáltam egy új sampont, ami ajiba volt otthon, és most iszonyúan viszket a fejem.

egy tehát kilőve.
(újabban valahogy nem jó a hajam, és többen megpedzették, hogy megint ideje sampont váltani,
ezzel csak azért kezdek kísérletezni.)

mondjuk nem is értem, attól a márkától még semmi se vált be sose, mért gondoltam, hogy hátha majd most.

karácsonyra kaptam a "sógornőmtől", ami nekem furi... az ilyen szappan-tusfürdő-testápoló csomagokat még valahogy el tudom helyezni a koordinátarendszeremben (bár általában remek jelzője a kapcsolat személyességi fokának, khm), de sampont? ... azért az, kinek melyik válik be, elég egyéni, nem?
sose jutna eszembe random sampont adni senkinek.
(mondjuk tusfüdőt se hiszem, de azt még inkább el tudom képzelni, hogy elhasználja, ha már...)

ráadásul én a világ legegyszerűbb esete vagyok, mert ha megtalálom, mi műkődik nekem, ragaszkodom hozzá... éveken át.
(pl eddigi felnőtt életemet a head&shoulders + fekete gliss kur spray, és előtte a kénes médea + mostmegnemmondommilyen balzsam kísérte végig.)
szóval elég a környezetemnél utánakérdezni.

ez ráadásul egy hajszálvastagító cucc, amire nekem pont semmi szükségem szerintem, így is inkább ritkíttatni szoktam a fodrásznál, mert sok meg nagy, meg stb.
szóval nem elég, hogy full másfajta sampon, de még annak is egy igen speckó darabja.

el se tudom képzelni, mi lehetett a koncepció.
(megint nevet.)

persze kaptam mellé tusfürdő-testápoló-illatgyertya kombót is, meg "anyóstól" is hasonlót,
hát, nem állíthatjuk, hogy megerőltették volna magukat,
bár úgy sejtem, ez itt olyan "ahány ház,..." féle különbség, unokatesómék is sokszor ilyen értelmetlen vacakságokra pazarolják a pénzt (amiket nagyrészt rásózok másra vagy kuka), nincs ajándékozási kultúrájuk (vagy hogy is fogalmazzam meg), fantáziátlanság is, hasonlók...


én amúgy az ilyen kencékkel úgy 20 éves korom óta úgy vagyok, hogy csak ami személyes választásom, azt tartom a fürdőben,

és csak mostanság, a pasi miatt tértem át arra, hogy mindenfélét kipróbálgatok, mert nála az övét használtuk, ami mindig random volt.

de vágyom visszaváltani arra, hogy nem kenek magamra bármit, csak mert kaptam, vagy olcsó volt, csakis szimpátia alapján, és csak akkor használom el, ha beválik...

pl most 3féle ajándék sorakozik bontva, de őszintén, mind a három mellé.
szeretném megengedni magamnak, hogy elpasszoljam őket...


biztos benne van, hogy felnőtt koromig sose választhattam én, vágyom az önrendelkezés és önkifejezés szabadságára,

de legesleginkább azt az undormány "nincspénzünk" érzést akarom levakarni magamról,

amit életem nagyrészében cipeltem és cipel a pasi is,
ami úgy nyom minket, hogy a valódi szegénységnek közelében se jártunk igazából.

ami mindennek ad egy mellékízt, pedig a szüleinktől kaptuk, azt hiszem.

persze spórolni hasznos, ha az ember okosan teszi (vagy néha adott élethelyzetben muszáj is),
de sokszor azon kapom magam, hogy bizonyos dolgokat full logikátlanul megvonok magamtól, míg másra meg elszórom a sokkal nagyobb összeget (- amire nincs tiltás a fejemben, mert a családi életünkben nem fordult elő).

ezek a beépített tiltások rémesek.
például, hogy ekcémás lett a kezem egy mosogatószertől, ezért tartok tőle azóta is.
erre most a pasi kapott két olyat ajándékba,
és inkább venne külön szivacsot meg alátétet, és maceráskodna a külön használattal,
mint hogy továbbadja.
és szerintem emiatt.
holott simán megvesz több zacskó chipset, meg ropit, meg nápolyit, meg ízesített vizet, meg üdcsit, csupa ilyen felesleges szemetet, ami ennek a többszörösébe kerül, de ezt, ezt a sz.t meg nem akarja elpazarolni...

(szerintem majd azért erről megint beszélünk.)

vagy én rengeteg-rengeteg esetben kapom magam azon, hogy sajnálom magamtól ezt vagy azt az élelmiszert, még ha meg is vettem, nem merek enni belőle, vagy nem annyit, mert...

(mert spórolni kell vele? hát basszus..)


no, és igenis, én olyan életet akarok, ahol nem kell elhasználnom egy random tusfürdőt, ha nem jön be, csak mert nem pazarlunk...
amiben megengedhetem magamnak, hogy csak úgy lemondjak róla, és vegyek helyette egy magamnak megfelelőt.
(ahol a tusfürdő csak egy tusfürdő.)

ahol nem tapad mindenféle dolgokhoz a "nincspénzem", "nekemnemtellikrá" torokszorító, gyomorösszehúzós, szomorú és szégyenteli érzése,
amit gyerekkorom óta oly jól ismerek...



(és ami szerintem amúgy full felesleges, inadekvát önkínzás csupán,
mostmár kezdem felismerni és sulykolni magamba.)


(hű, de messzire vezetett...)