2018. február 7., szerda

mint valami fapadosabb hétfőn,

olyan volt ma bejönni. gyanúsan fáj mindenem mondjuk, ez mintha már nem az a mensis vonszolódás lenne, ami az elmúlt két napot fémjelezte.
(egy teljes délelőtt ment el például arra, hogy reggeli után eldőltem az ágytakarón, magamra húzva a másik felét... aztán csak úgy voltam ott, mint egy darab kő.)
fene tudja, majd kiderül úgyis...

aztán tegnap este pl elmaradt a főzés, mert semmi erőm se volt, hát, kb mozdulni se nagyon.
mondjuk vagy két órát biztos sétáltam a csípős levegőn, de ennyire azért nem vagyok puding, hogy így kiüssön...

csak így ma megint drága és szarcsi péksüti van egész napra, nyaff.

nem járt a metró se... fél 6-kor azért szokott, de hát akkor kalandozzunk, meg késsünk el. vicci volt, váratlanul ért.

a hóesés is utàna, 2x is... honnan? hogyan?? (tök jó.)

meg bekentem az arcom egy "nem is tudom, mit gondoltam, hogy megvettem" krémmintával, kb 4 óra után már behaluztam, hogy nőnek tőle a ragyák, kiborultam, lemostam.

(az lesz a nehéz, hogy mindenfélét random elkezdek használni, és nem fogom tudni, mi nem jó, ha nem jó.
ja, mert megjött a fizu, úgyhogy beszereztem a kinézett arclemosót - egy nagyon natúr babafürető formájában - meg micellás vizet is,
most nagyon drukkolni kell, hogy minden szeressen mindent, a bőrömet is beleértve.)

ezt a sz.rt meg kimosom majd a tégelyéből, és abba kérek mintàt kishugoméból (ami egy sokkal komolyabb cucc, és izgatja a fantáziámat nagyon), arra jó lesz.


cuki megérkezett az albiba - onnan tudni, hogy írt lecseszős üzit, hogy mért nem takarítottunk.
ez itt megint nem fair, de most nem mentem bele vitába, fürtös felhívta rá a figyelmet, hogy a hangnemért viszont szólhatnék, meg is tettem, gyakorlásnak jó.

az a helyzet, hogy nem vagyunk ott.

(és mostanában bizony neki volt messze a legtöbb szabadideje, amiből ott is tölthetett volna, de ezt hagyjuk is.)


félek ugyan a költözéstől, hogy nem lesz jó, hiányozni fognak a lányok, a lakás, a környék, stb,
ugyanakkor annyira jó lenne végre egy helyen lakni... és nem szenvedni ilyen marhaságokon...
ez nem fog hiányozni belőle.

leendő közös otthonunk egyébként szinte semmiben se felel meg az én minimálszempontjaimnak - de ugye ez az fwp kitérdekel.

meg telefonról blogolni se esik jól... fura, évek óta ez megy, de mostanában idegesít, leginkább.


nem jó ez a nap, nyűgös vagyok, - valahogy átverekedem magam rajt', ilyen is kell, gondolom.
(de nyaff.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése