másik fele pedig a férfi-női szerepek.
olyan nevelést kaptam, ami még egy teljesen másik világra készített fel. (mondjuk ez lehet a generációm problémája is, nem csak egyedi...)
((megspékelve a vidéki vallásossàggal mégmásabbra, de ebbe bele se menjünk.))
a férfi keresi a pénzt, a nő viszi a háztartást-gyerekeket.
ami azért érdekes, mert közben már a nő is ugyanannyit dolgozott...
szóval logikusan úgy fogalmaztam át ezt a rendszert, hogy a háztartást-gyerekeket is igazságosan felosztva, megosztva viszik.
de bennem akkor is ez van kódolva.
hogy legyen elég annyi, hogy dolgozom egy bármit, amivel épp annyi pénzt keresek, amennyit, mert az igazi pénzt, a többet úgyis a férfi hozza.
(hát ez így roppant érdekes lesz a pasival, mert ő aztán nem óhajt eltartani,
szerintem közös kasszát se,
ez a beszélgetés lassan aktuális pedig,
izgi, ki tudunk-e hozni belőle valami használhatót.)
illetve nincs felesben fizetés, igenis elvárom, hogy a férfi költse rám a többet,
(mondjuk 1/3-2/3 arànyban? nemtom.)
(nagyvonalakban: akkor érzem magam biztonságban, szeretve, nőnek, őt meg férfinak)
és még olyan elvárás is fut, mint kiderült, hogy a szabadon felhasználható pénzéből arányaiban eleget fordítson rám.
(itt nincs tudott szám, de van egy lélektani határ, aminél ha úgy érzem, kevesebb, máris mindenbajom lesz, hanyagolva érzem magam, estébé...)
meg persze odadom én minden pénzem életem parjànak a közösbe, meg hajlandó is vagyok megerőltetni magam egyoldalúan is, ha kell - no de ugye csak akkor, ha már elég biztosnak látom az elköteleződését.
és az nekem a mai vilàgban még mindig a házasság, ha nem is garancia még az se. (aminek ő ellene van.. hát akkor meg?)
aztán az is mélyenkódolt, hogy a nő házias, süt-főz-takarít-rendezkedik, otthont varázsol a hazahordott javakból, míg a férfi ezermesterkedik munka mellett, pont.
no, ez így viszont már üti a logikát, hiszen ha időben ugyanannyit dolgozunk...
értitek.
és tudom, hogy az enyém a felszínen nem várja el, fennen hirdeti a munkamegosztást, simán főz-mos-takarít,
de azt is tudom, hogy ösztönösen meg vàgyna erre a fajta női gondoskodásra, szereti ha (jót) főzök neki (pláne, ha sütök), ha tisztaságot varázsolok, ha úgy várom haza...
ez is érdekes lesz, hogy akkor most hogyan osztjuk majd fel.
pláne, hogyha azt szeretném, hogy ő hozza haza a többpénzt, én meg maradhassak a nempénzes, de sokszabadidős helyemen, ahol is a sok szabadidőt magamra óhajtom fordítani.
no persze órában ugyanannyi az a sokszabadidő, mint neki lenne - ha csak egy állása lenne.
vagyis nem, mert ő a munkaidejének harmadát éjszakai alvással tölti (kevésszer kelnek csak), meg filmet néz, meg délutàni szundizik,
tehát neki több lenne.
de neki nem egy állása van, hanem másfél, plusz a mindenféle pluszmelók.
tehát mégiscsak nekem van több szabadidőm.
de én nem kértem, hogy vállaljon ennyit. sőt, pont hogy kértem, hogy ne.
ez az ő magáncélja, pl jobb kocsira gyűjt most.
mondhatnám, hogy értünk teszi, de igazából ugye nem óhajt közösködni, az tehát az ő pénze. (nem a mi kocsink lesz, hanem az ő kocsija.)
de közben meg vérig sértettem, hiszen akkor miből lesz szekrény, mire odaköltözöm.
ez igaz, énnekem semmi ilyenre nem telne.
meg a kocsiba én is be-beülök mellé.
szóval ez számomra zavaros.
egyfelől értünk dolgozik, másfelől én ebben egyáltalán nem vagyok biztos.
egyfelől vágyom a közösködést, másfelől meg ott az ő vágya is, hogy én is keressek jobban, dolgozzak pluszokat.
és a kimondatlan nyomás, hogy ő széthajtja magát, akkor nekem is többet kell tennem, mint szeretnék...
(régen, a kezdeti csúnyább időkben beszólt sokat, hogy nem csinálok semmit, hogy váltsak munkát, hogy stb,
mígnem megtanultam kiállni magamért,
mostanában is mondogatta még, hogy keressek többet, mert ő nem fog eltartani,
ill most is kölcsönadott csak,
bár az is igaz, hogy most indokolatlanul basztam el a pénzem, nem csak a szokványos kiadások voltak,
szóval fasztudja.
bocsánat.)
meg amúgy mindketten olyan családból jöttünk, ami szerint az élet küszködés, hajtani kell és folyton hasznosnak lenni - meg hasonló fincsi hiedelmek. ez is rémes.
(pl anyám még most is terrorizál azzal, hogy nem foglalom le magam eléggé, nem csinálok semmit, az az én bajom. - wtf.)
meg utálom azt a nőképet, ahol ő az úr egyszemélyben, és erőn felül tol mindent, míg a férfi csak mutatóban van jelen, és a nő megszakad, és úgy priorizál, hogy mártírkodhasson, de a lényeg mellett elmegy.
meg a pasinak is elég gázosak a férfi-női mintái, az anyja se túl szimpi, az apja se lenne az, amennyit tudok róla,
ez is gáz.
szóval nem tudom.
nem tudom, mit várhatok, mit szabad, mit nem.
remélem, majd kialakul, menet közben átbeszéljük,
ami biztos, hogy nem az egymásmellett, hanem az együttélés híve vagyok, nyomatom az összehangolódás és a megbeszélés fontosságát,
a "két külön ember, mégis egy egység is" és a párkapcsolat, mint külön létező entitás elvét.
ja, mert amúgy tavaszfele valahogy próbaösszeköltözünk elvileg.
addig bármi lehet még,
de hàtha jó lesz.
sztem ma Mo-on nagyon kevés pár/család teheti meg, hogy csak a pasi dolgozik, a nő pedig házitündérkedik otthon. még két ember esetében oké, csak az meg olyan faramuci. felnőttként pénzt kérsz, hogy vegyél tampont? vagy ajándékot a szülinapjára? nemtom.
VálaszTörléssztem ha már együttélés, akkor érdemes valami közös alapot képezni azokra a kiadásokra, amik közösek. albi, rezsi, kaja és minden egyéb home related dolog. sztem olyan arányban fair, ahogyan a fizuitok aránylanak egymáshoz. akkor mindenkinek marad a saját kis dolgaira is.
mi is nagyjából így csináljuk. van egy havi fix összeg, ami rezsi-kaja-amire még futja, ezt ketten összedobjuk, ami marad a fizuból, az meg saját marad.
VálaszTörlésháztartással van küszködés, mert mind a ketten sokat dolgozunk, de valahogy mégsem természetes, hogy a házimunka is automatikusan megosztódjon. De nagy katasztrófa nincsen, én elég jól képviselem az érdekeimet, illetve ha nem kapok annyit, amennyit adok, akkor szemrebbenés nélkül elveszek az adokból. Egyből feltűnik, ha nincsen tiszta ruha a szekrénybe hajtogatva vagy kenyér másnapra. Nem agyalok ezeken a szerep-dolgokon feleslegesen, mert - szerintem, hangsúlyozom – ez egy kicsit életidegen. nem ezen múlik, el lehet rajta cívódni a végtelenségig, hogy mi a női meg a férfi szerep, de ez elég dinamikus életszerű esetben: bármikor bármelyik félnek alakulhat úgy, hogy egyik-másik feladatának hosszabb-rövidebb ideig nem tud eleget tenni munka, tanulás, betegség, más élethelyzeti változás miatt. és akkor mi lesz? szerintem az, hogy a kevésbé leterhelt fél automatikusan átveszi azokat a funkciókat, amiket addig a másik ellátott. azzal a biztos tudattal, hogy ez fordítva is működni fog ellenkező esetben. amit persze nem lehet előre tudni valójában, de ez a kis kockázat belefér.
az meg nekem sajnos elég fura, hogy hozzon a pasi haza többet, meg költsön rám... ezzel nem tudok mit kezdeni, nem is szeretnék. nekem nem tiszta, hogy mi az elvárásod pontosan, hogy dolgozzon kevesebbet, de hozzon haza mégis több pénzt, cserébe ne várjon el semmit, viszont x összeget költsön rád havonta?
VálaszTörléslehet ilyet is, egyébként, van ilyen, csak nem úgy tűnik, hogy ebben ez a fiú partner lenne. úgy tűnik, ennél neki azért magasabbak az elvárásai. ne női-férfi szemszögből gondold szerintem esetleg ezt végig, hanem ember-ember szempontból. hogy úgy mi a fair és az igazságos megosztás.
és hát sok sikert egyébként :) tök jó, hogy eljutottatok idáig :)
ezt a részt én sem értem.
Törlésdolgozzon kevesebbet, hozzon haza többet, költsön rád többet - és te mit adsz bele a közösbe? ezt kifejtenéd nekünk?
:D hát gondolom, én vagyok a nő.
Törlésmmint értitek, a nő szüli a gyerekeket - az más kérdés, h ő nem akar többet, én meg úgy gondolom, még messze nem vagyok alkalmas... de hát nem véletlen írtam, hogy zavaros (még) az egész.
amúgy meg pl ezek ilyen ökölszabályok, hogy a férfi fizet az első randin (persze felajánlom, h állom a részem, de elutasítja), hogy ő keres jobban, hogy költ rám, ezek nem hiszem, hogy fognak változni bennem, amíg egy picit is piacképes vagyok, mert ez zsigerből jön.
(persze anno ex rendesen lenyúlt engem anyagilag, ha jobban belegondolok, de soha többet nem leszek ilyen ostoba, remélem.)
én amúgy nem mondom, hogy keressen többet... keressen többet nálam, ami alapból is bőven meglenne...
ez az ő heppje. én pl ingyé' elhozható használt szekrényt akartam volna, ahol a havertól kölcsönvett kocsi benzinje csak az ár meg némi idő. de neki az nem. neki egyből a csillivilli új kell majd.
értitek.
meg szerintem a fizumhoz aránylóan igenis sokat költök pl rá én is. egy szóval se mondható, hogy nem.
de akkor is, igenis onnan látni, hogy komolyan gondolja, hogy költ rám. (a rám, az nem úgy rám, az sokszor igazából kettőnkre... á, hagyjuk.)
abban semmi plusz nincsen, hogy te vagy a nő, az nem érdem, hanem adottság :) de no offense, nem számít ez annyit igazából, az a lényeg, hogy te a te életedben jól ellegyél, nem kell mindenről egyformán gondolkodnia mindenkinek :)
Törlésde az, h szerepe szerint neki kell a többet költenie rám, az adottságainkból fakad, nem jutalom...
Törlésmmint:
szerintem ffi és nő lehet egyenjogú, egyenrangú fél, de egyforma nem.
amíg van biológiai eltérés, addig hogy?
kezdjük ott, hogy az agy is biológia, a hormonrendszer millió működésünket meghatározza, stb.
nekem még azt tanították az egyetemen is, h van tipikus férfiagy és tipikus női agy... persze ezek nem élesen elhatárolódó kategóriák, hanem kontinuumon elhelyezkedő dolgok, ahogy a hetero-, homoszexualitás esetében is. lehet olyan ffi, aki "full női aggyal él" és fordítva, de attól ők még nem a tipikusak.. pl.
a biológiànk külöbözősége miatt meg logikusan másban jobb egy tipikus nő, mint egy tipikus ffi.
(meg hát az evolúciós pszichológia...)
h ezen elméletek megdőltek-e, nem tudom, azóta nem olvastam konkrétan erről.
de sose értettem, a számomra túltolt feminista izéségekben, miért baj, h különbözünk.
hát eleve egy tipikus nő órök hormonális hullámvasúttól szenved, és havonta x nap fájdalomban meg kényelmetlenségben él, vére folyik, stb.
egy tipik ffi meg minden nap egyformán kel kb.
ok, h ez adottság, de ugyan miért ne lehetne figyelembe venni?
az is adottság, h egy ffi meg nem.
ezen adottságokból, külónbözőségekből gakadhatnak dolgok, nem?
pl h ő hozza a több pénzt/ jobban költsön rám...
evolúciósan, ösztön szinten amúgy azt mondja a papírforma, h a tipikus nő arra a tipikus ffira gerjed jobban, aki több erőforrást tud felmutatni, és természetesen ha ezen erőforrásait adott nőre hajlandó fordítani. mert így lesz nagyobb esélye a nőnek utódaival együtt túlélni az utódgondozás időszakát.
oké, kultúrlények vagyjnk, ez módosít rajt' sokat, de a lényeg akkor is változatlan.
am most úgy vitatkozom, h az átgondolás kedvéért, nem meggyőzésre megy... (csak mindig félek, h agresszív okostojásnak tűnök, azt nem akarok, de a véleményeket ütköztetni, kifejteni igen)
Törléssztem csak beszélgetünk, mert tökjó a téma!
Törlésmég két dolog jutott eszembe: az egyik az, hogy más nők meg minden energiájukat beletették abba, hogy te meg én egyetemre járhassunk, dolgozhassunk, szavazhassunk (!); kvázi dönthessünk saját hatáskörben az életünkről és ne egy Kovács Gézánéként éljük le az életünket, akinek a férje nagy kegyesen ad kosztpénzt, és elveri, hogyha drága volt a tojás a piacon
ebből jön számomra a másik dolog: a függés. sztem olyan soha nincs, hogy a másik többet ad, eltart és ez "ingyen" van. az ingyent most nem materiális értelemben értem, hanem úgy, hogy egészen biztos, hogy van olyan szitu (pl vitahelyzet), amikor előjön az, hogy "na, anyukám, te ne pampogjál itt, én keresem a lóvét, te meg költöd, úgyhogy kuss legyen"
szóval nyilván nem egyformának kell lenni, hiszen senki sem egyforma, még két nő vagy két férfi sem; hanem alkalmazkodni a körülményekhez, sztem. igazából nem annak kéne a lényegesnek lenni, hogy ki mennyit keres, meg dekára lemérni, hogy ki mit tesz bele; hanem ha már párkapcsolatról van szó, akkor legyen egy olyan jól működő egyensúly, ami a párt, a családot, akármit előre viszi mindenki megelégedésére.
(ezt a mensi részt meg kb nem értem. nekem is vannak/voltak olyan fájdalmaim h anyám injekciózott fel a konyhapadlóról mert elájultam - dehát na. hálistennek 2018 van, és nem 1715; gyógyszerek, melegítőpárnák és egészségügyi segédeszközök garmadája áll rendelkezésre. plusz hálistennek2 - sőt, részben hála a fent említett feminista nőknek - azokon a napokon vehetsz nadrágot, leggings-t, egy hosszú meleg pulcsit; ahelyett, hogy az abroncsos szoknyádat a sárban húzva kéne fűzőben mondjuk tehenet fejned)