a pasi

volt nyáron egy botrányosra sikerült lagzi, ami után én pityeregve közöltem, hogy belefáradtam.
erre ő letette a nagyesküt, hogy már érti, és sajnálja, és mostantól majd ő tesz bele többet.

hittem is, nem is.

no, utàna tényleg minden más lett.
ugyanakkor voltak undi krízisek is, mikor meg azt nem értettem, mi a fenét csinálok én mellette még mindig.

legutóbb december elején.

akkor pl elhangzott, hogy ő márpedig soha senkivel nem fog összeköltözni (de legalábbis velem tuti nem).

igazából azóta se értem, hogyan, de onnantól kezdve lett az összeköltözés konszenzusos realitás.

nyilván átbeszéltünk akkor egy csomó mindent, mégse értem, mintha ott kicserélték volna, mintha valaki azt mondta volna neki, hülye vagy, fiam?!

szóval azóta méginkább egy más dimenzió az egész kapcsolat, és benne a viselkedése.

tényleg-tényleg nem értem, tavasszal a minusztízezerről indultunk, a szakítás utáni újrakezdős erőlködéssel, még én magam is úgy fogalmaztam, csinálom, mert úgy érzem, nincs más választásom, bár az eszemmel tudom, hogy lehetetlen.
szóval a hitem, reményem tudottan kényszerpálya volt, gyűlöltem is az egészet, szégyelltem is magam nagyon, amiért ilyen szánalmas vagyok.

most meg ott tartunk, hogy jobb, mint azt valaha remélni mertem. szeretve vagyunk, összehangolódunk, szerelmezünk, ügyesen megbeszélünk dolgokat, még akkor is, ha összeveszünk, szépen tartunk a mégközösebb közös élet fele.
mostanra sosem izzadtságszagú...
hanem...
hanem minden olyan normális, komolyan.

hát wait, what.

picit se érzem már megalkuvásnak, kényszerpályànak, azt se, hogy én vinném el a hátamon, hogy főleg csak engem érdekelne...

már meg se tudom tippelni, mi lesz ebből így, de nem érzem, hogy aggódnom kéne.
félreértés ne essék, szoktam, hú, de még mennyit,
mert az előzmények, meg az alapok hiánya, meg stb,
de közben belül valami bizonyosságszerű van, hogy ha ilyen átalakulásra képesek voltunk, (tàn) minden lehetséges.


u.i.: lekopogom. sokszorosan lekopogom, hátha.
u.ui.: maradjon így, vagy ígyebbül, nyilván.


(jaja, tudom, határozatlan bizonyosságokba', de ez sajnos ilyen.)