a cukival átélt mászkálós flownak amúgy azért is örülünk, mert most egy hónapig nem jön haza. (most magam előtt magyarázkodom, miért is basztam el erre órákat, miközben megcsúsztam konkrétan mindennel...)
otthon felejtettem a gondosan bekészített sonkát-szalonnát (a lecsóhoz, a többit már elvitte a pasi kocsival délután), meg a sárgabarackot, amit úgy vártam, hogy megehessek este.
ettől megint szomorú lettem, pedig felvidultam a csajoktól meg hogy elmosogattam indulás előtt bőgés helyett.
mondjuk qrva későn van, elfáradtam, már a cukizásban iszonyúan elfáradtam, faszom akar még nyolckor lecsót csinálni, hajat mosni, szőrteleníteni, papucsot sikálni (a körmöm se lesz befejezve).
de már ez van, így "szerveztem", pszichonéni után is képtelen voltam hazamenni, feldúlt állapotban bambultam a kedvenc padomon a virágokat egy lime-os calippot nyalogatva, blogolva, ilyenek. ez sem volt a tervben, sehogy se jövök már ki ebből jól,
fáradtabb leszek holnap, mintha ma is dolgoztam volna, nyüszike. (jó, azt azért csaknem.)
ráadásul épp masszív hónaljszagban aszalódom a levegőtlen kékmetrón, félhomályban, koszosan, éhesen és elgyötörten... pedig már előtte se akartam volt csinálni semmi mást, csak eldőlni az ágyon és úgymaradni fekve.
oké, túlteszem magam rajta, csak most nagyon rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése