amúgyka

amúgy mostanában eléggé pörgött errefele az élet. kicsit nehéz úgy mesélni, hogy foghíjasan írtam meg az eddigieket is, de valahol ott hagytuk abba (már a random pasis gondolatokat leszámitva), hogy le voltam merülve és bezárulva a szociális kapcsolódást illetően...

na, ez oldódott. nyüzsögtem is elég sokat egyből.

voltunk beszélgetéseket hallgatni az ingában, meg fancy kiadványbemutatón, ezeken találkoztam elég sok ismerőssel... voltak kvzós meg sörözős 1-1es beszélgetős beülések is... voltam társasozni a szokásosakkal, meg rajtuk keresztül újakkal is, meg azon a társasos rendezvényen... találkoztam végre feleségekkel, párokkal, gyerekekkel élőben is... hallgathattam BeckZolit fellépni, lett képem is vele, lett képem másik menő énekessel is, hála a csajoknak, akik visszarángattak, mikor mondtam, hogy ójajj, nem csináltunk... voltam osztálytalálkozón, megdöbbentő módon jó volt. családoztam-rokonoztam is többx: temetőztünk is ugye, felszentelték nagybátyám sírját is, meg mind2 hugom többx járt fenn Pesten... unokaöcsiztem is rendesen. a szerelősrác 2 részletben megcsinálgatta a bringámat, voltunk teázni, mesebeli forrócsokit inni is, s volt szerencsém kipróbálni rendesebben egy országúti biciklit is, neki hála. bicikliztem, amíg lehetett, és meg-megszólítottak emberek, illetve én is azt a lányt.. az informatikus fiúval is azóta is csetelgetünk, kár, hogy, tudjátok, mert elég sok a közös metszete az érdeklődésünknek.. járt nálam az exkolléga barátom is segíteni, mikor úgy tűnt, elromlott a mosógép.. megcsináltunk csomó apróságot és dumáltunk sokat. bandáztunk a cseh sráccal, míg haza nem ment. telefonálgattunk az idegesítő csávóval, kitárgyalta nekem az új nőt a képben. meg próbált telefonálgatni-találkozni az exexem is (de őt nyilván leráztam, hát nemár). 

ja, mindez nem ilyen időrendi sorrendben.

meg ugye mennek a messengeres csitcsetek az emberekkel jobban mostmár, nem nézem napokig az üzeneteket, hogy dejó, de basszus, nem megy.

gyerekezni nem gyerekeztem, mert pár hétnyi kórház után meghalt a volt anyósom. gondolom, most se fogok még egy darabig, de megyek majd a temetésre.

ennek kapcsán nyilván beszéltünk egy mindenre kiterjedőt exszel telefonon. mégiscsak egy évtizedig egymás családja voltunk, minden rokonunkkal, ez akkor is nyomot hagy, ha már eszünkbe se jut úgy a másik sose.

fogok találkozni gimis exbarátnővel is, meg  ráírtam egyetemire is, hogy mostmár aztán hívjon fel helyzetjelenteni, mizu (ő a gyenge láncszem). meg összefutottam pl volt kolléganővel a pékségben...

igyekszem csakúgy dumálós találkozást is szervezni még barátokkal is...

amúgy alapvetően továbbra is elvagyogatok magamban, szüttyögve a kis dolgaimmal... nagyon mélyen voltam, de valahogy jövögetek megint felfele. nem tudom, mi lesz, hogy lesz, de ez most egy kalandosabb, emberekkel érintkezősebb etap volt.

(le is tudott fárasztani rendesen, de töltött is, csak máshogy.)

maradhatna ez a felfele, meg jobbkedv. (maradhatnának az emberek és pozitív impulzusok?)