hogy vannak ezek a vicces vidik a zokni-issueról... és így mindig az volt bennem, hogy fú, hát én nem tudom elképzelni, milyen lehet ez, de biztos nagyon nehéz ...
és aztán eszembe jutott most ugye, hogy jó, hát én is igazából válogatok ebben, de hát ki nem...
aztán posztolás után mindig még eszembe jutott hozzá valami,
aztán a végén már ekkorára dagadt (bemasolom, hogy ne kelljen visszakeresni később):
"ha nem jó a zokni szárhossza / arnyalata / gyűrődik-lecsuszik-akarmi... (eleve csak kevés fajta zoknit szeretek, konkrétan a legtöbb kilőve, mert semmi nem jöhet szóba, ami szoros bokában, ugyanugy, ahogy bugyiból se vághat a gumirozása, se lehet éles érzésre a varrás... de erről nem tudom, gyerekként hogy volt, lehet nem így, akkor meg nem értem amúgy ... de és a mintás zoknikkal meg azabaj, hogy belül ilyen cérnapuklik vannak, de azert neha célirányosan felveszek ilyeneket a vizuális hatás miatt kompromisszumként, meg akad, ami egész bevállalható, de azért többnyire az egyszínű, puha és sima anyagúakat preferálom ... na jo, de van 1-2, ami ugyan szoros, de annyira tetszik, hogy bizonyos speciális alkalmakkor néha azt választom, pl kisgyerekszülinap, halloween, karácsony, ... és újabban rájöttem, hogy van, ami lecsuszhat, mert jól néz ki úgy, és kényelmes is úgy, de csak bizonyos konkrét zoknik... de amugy nincs zokniissue-m, csak megtehetem mostmár, hogy válogatok, mert én veszem magamnak.. ahogy minden más ruhadarabbal is, csak most ez jött elő valami videó meg a tegnap meg a múltkori kirándulás miatt ...)"
mit lehet ennyit írni a zoknikról, hiszen amúgy egyáltalán nem lényeges ez a téma, nem szoktam én ezen igazából különösebben gondolkodni... szóval ez igy sose "tudatos", "tudatosuló" valami, ez csak úgy zajlik anélkül, hogy feltűnne...
mindenről lehet ennyit írni valószínűleg, ha az ember körülményes...
és hát bárhogy utáltam is, hogy ex ezt a fejemhez vagdossa, végülis asszem én az vagyok.
kicsit ilyen kényszeres, mert frusztrálnak a dolgok, ha nem "elégjól" vannak, ha nem "úgy" vannak, hogy az számomra elég oké legyen.
(de ez nem jelenti azt, hogy ki is mondom, többnyire nem - a szerk.)
(valamiért különösen fontos nekem a vizualitásban, szóval: színek, formák, arányok, stílus, egymáshoz illés...
van, hogy a szimmetria, pontos vonalvezetés, az ívek is... nemtom, csak így legyen "eléggé egyben", "rendben", ne legyen "diszharmonikus"...
elvileg nincs ocd-m, de azért vannak esetek, hogy befrusztrál a ferdeség, aránytalanság, és egyszerűen nem birom nem látni, de nem vészes, de tudom, hogy az átlagnál jobban észreveszem és van, hogy jobban zavar..
telefont is erősen a kijelző képarányát figyelembevéve vettem, egyszerűen erre volt komfortos ránézni... meg ennek tetszett a formája, színe... de persze a tudása is, nyilván. preferáltan, hogy szép fotókat csinál, haha, belegondolva még ez is a vizualitás...
bevállaltam, hogy szar meg melegedő aksija legyen és magas ára, mert ez tetszett.
mindegy, szóval nekem ez kiemelten fontos, mindenben mindig.)
én egy nagyon rugalmas embernek tartom magam amúgy egy csomó szempontból (röhögni ér, de ezt még mások is mondják bizonyos topikokra...),
viszont egy rakás dologban meg, háát... izé.
aktuálisan pölö itt egy tldr:
tegnap végülis megint elmentem bicikliláncot venni (mostmár ezredszeri nekifutással), legalábbis megtekinteni, ésss 2féle volt kinézve (mondjuk úgy, csak a szín tért el),
és én voltam a csaj, aki azokból is először megnézte az összképet,
és felmérte, hogy a fekete 2 db-ból az egyik kicsit foszlik már, a másikban meg egy magasabb hangszínen kocog a lánc, mint a reflektív bevonatosokban,
logika mentén: mintha ott a bevonat merevebben fogná a szövetborítást pluszban, és azért lenne ez,
de az meg majd lecsuszolódik, kopogat róla az idők során...
de közben a reflektív élőben borzasztó idegesítő vizuálisan, és valószínűleg hülyét kapnék tőle,
nade van egy db, ami sokkal szürkébb, sokkal kevésbé "fénylik", mintha kb lekopott volna már a fényvisszaverő rétege, vagy eleve ilyen hibás lenne, csak itt-ott pici pacácskákban olyan, mint a többi... kicsit nyomorult is, már hogy gyűröttebb a többinél, lehet, ezer éve itt van, kirakati darab volt vagy kitudja ...
de és ez még pont jó a szememnek valószínüleg.
de 2ezerrel drágább, mint a fekete.
de majd ha a vázra tekerve hordom,
(mert az a terv, nincs elég nagy hátizsákom, és nem is biztos, hogy lesz, mert én egy kicsi nő vagyok, akinek nem tetszik magán, és nem is kényelmes .., a váz meg amúgy is kopott, és 3 helyen is látom fejben, hol lehetne rajta, valamelyik csak jó lesz...)
akkor inkább ezen a kicsit, de pont eléggé másféle hangon koccanjanak a szemek benne, ez nekem végülis megér ennyi plusz pénzt...
a szürke-fekete szín amúgy is jobban tetszik, mint a fekete a hófehér logóval ... mert krémes-piszkosfehér a bringám, rozsdával, szürkével meg feketével... és ha lekopik a borítás, úgyis fullfekete lesz a lakat.. de addigis jobb a dupla borítás...
de mire ez végigment bennem és eldőlt ... #én. na, hát egy negyedórát tuti mászkálgattam a boltban, diszkréten meg nemszemelőtti ficakokban próbálva rázogatni őket, mérlegelni a hangokat, meg a telóm zseblámpájával tesztelgetni a fényt...
és végül így sem voltam biztos a döntésemben, így bár a reflektívet vittem a kasszához, még megkérdeztem, hogy érdemesebb-e online megrendelni náluk, just in case, ha kiderülne, hogy idegesít - de mondták, hogy ha kibontom, és utána derül ki, akkor már úgy se állhatok el, vigyem akkor a feketét.
de ugye abbol csak a hibás meg a rosszhangon kocogós volt, szóval gyors rámondtam, hogy de ez tetszik.
úgyhogy kiküldtek a napfényre megszakérteni.
jó volt, boldogan megvettem...
még csomót sétáltattam egy szatyorban, mert ruhákat próbáltam (nőcisebb felsőkre volna szükségem, most, hogy szingli vagyok és nem a játszotérre öltözöm, de már hiányzik belőlem az elégfiatalság beautyfaktora),
este kibontottam, rátekertem a vázra, örültem neki - majd észrevettem, hogy konkrétan egyben elkezdett leválni az egész fényvisszaverős szürke borítás egy részen. mint ahogy a kigyó levedli a bőrét kb.
de úgy, hogy ez 2 használat után nem lesz már rajta sehol.
akkor meg sima fekete lesz, csak 2ezerrel drágábban, mint amugy a sima fekete a rányomott fehér márkalogókkal.
én ugye örültem, hogy találtam ezt a kis nyomit/hibásat, biztos a bolt is örült, hogy valami hülye végre elvitte, de az nem merült fel bennem, mikor elhoztam, hogy ilyenformán is hibás lenne ..
még kerdeztem is, hogy szerintük mennyi idő múlva fog kopni, és mondták, hogy hát ez egy igényes márka, nagyon minőségi termékeket gyártanak, nem hinnék, hogy ezen aggodni kéne..
((ez a 2 kerdesem volt csak össz.
na jo, nem, legelőször még kérdeztem, nincs-e kipróbalható darab, hogy teszteljem, kézre áll-e a zár nyitása - de nem volt. mondták, hogy hát ez olyan, mint egy sima elzett zár ...
de nekem sokx volt zárparám régen, hogy akadt, vagy kicsit kijebb-beljebb-másszögben kellett tartani a kulcsot és akkor nekem nehézséget okozott, emlekszem, jartam ugy, hogy sírtam, mert nem birtam kinyitni a bejárati ajtót percek óta, ... és ez akkoriban több helyen is szembejött... szóval azóta van bennem egy ilyen ösztönös félsz, bár már belegondolva jó rég nem volt gondom ilyesmivel ..
de még ilyen mondásom is volt a huszas eveim elején, hogy én 3 dologtól félek az életben a pókokon kívül: a körömletépéstöl, a záraktól és a fogorvosoktól...
meg olvastam, hogy valakinek akadt a zár, amit vett, és volt, hogy nem tudta kinyitni... aztan eszemben volt szempontként.
na mindegy, ezt nyilván nem mondtam nekik,
csak ez ilyen belső szorongást okozott egyből. bár ezt amúgy letehetném már, most igy végiggondolva...))
aztán tessék. a hazautat se élte túl...
persze most ez nagyon-nagyon rosszul érint... legalább masfél honapja nem sikerül megnyugtatóan megoldani ezt a biciklilakat-kérdést... pedig milyen egyszerűnek tűnik..
és most azt hittem, újra, hogy végre igen, és erre ez mi.
persze biztos vagyok benne, hogy ha visszamegyek vele, kicserélik egy szó nélkül - csak épp egy másik ugyanilyenre, az meg nekem nem jó.
mert ugye tudjuk, hogy az összes többi, ami nem volt "hibás", szamomra túlságosan fényesen tükröződik, és egyszerűen a vegletekig frusztrálna. (abból volt sok, mert kb mindenki a feketét viszi, hát nem csodálom mostmár...)
de így most ha lejön a borítás, lesz egy ugyanolyan hangszínen kocogó láncom, csak dragábban?!
ráadasul a márkajelzes nélkül, holott mindenhol azt irjak, hogy ennél a tipusnál a látható robosztusság mellett az szamit, hogy milyen markától van, mert csak a nagy márkák dolgoznak elég edzett fémmel, és ezert a markajelzés fontos tájékozódó infó a tolvajoknak is ...
de amugymeg basszus, ez egy elég gagyi zár, mert ebben az árkategóriában mind kompromisszumos azert,
és ne mondja senki, hogy csak nekem jutott eszembe,
hogy amugy mivel egyenkulcs van az összeshez, tipuson belül, nem éri meg nekik venni egy darabot magáért a kulcsért,
aztán lehet vinni bármelyiket bárhonnan, ami olyan zárral van lezárva,
feltűnés és erőlködés nélkül...
(okk, vagy lehet, ez nem is így van, és darabonként eltér a kulcs, csak én gondolom valamiért? hm.. igazábol fogalmam sincs, de hát csak nem egyformák, az azert mekkora gáz lenne már ... remelem, hülyeseget gondoltam...)
szóval mit vergődök a márkajelzésen... lehet, még jobban is járok, hogy nincs egyböl rajta.
bár úgyis felismerhető a zárról, meg pláne az azon levő teljesen indokolatlan anyagában piros csíkról, amit ugyan bevállaltam kompromisszumnak, de azért legbelül forever zavarni fog.
(számzárasat az én memoriámmal meg mentalis kapacitásommal meg no way.)
amugy szomorú, de 2ezer ft az nekem most sok, hogy csak úgy jószívvel elengedjem, az tulajdonképp egy ebéd ára a helyen, ahol szeretek enni, vagy 2napi leves...
de az időm-energiám, hogy visszamásszak reklamálni is értékes, akkor is, ha nem pénzkereső rendszeres életidőben lesz minusz.
szóval győzködöm magam, hogy shit happens és engedjem el...
csak közben rohadtul frusztráló. tudjátok, az az érzés, amikor így kiakadtok, ha valami fontos (vagy zsinórban a hatszázadik) rosszul sül el.
és ez elvileg nem kéne nagy dolog legyen,
de most az a projekt, hogy dokumentálom, mi van bennem,
és basszus, tessék, le lesz irva, hogy de, ez nekem nagy dolog. (ha nem lenne leírva, is az lenne, ugyanekkora frusztráció, nem ezzel pörgetem bele magam...
csak lehet, megpróbalnam anyámnak kiventillálni, vagy a tesos csopiba leírni, nagyon huzva belőle persze, de hát belül borzasztoan feszít.)
és nem hiszem, hogy csak most, hogy csak azért, mert ennyi az össz, ami történik velem, meg ezekben élném meg a kontrollt, ... úgy rémlik, hogy ez akkor is ugyanígy rossz lenne, ha dolgoznék+parttime-család+háztartás...
persze kevesebb idő jutna rá, hogy processzáljam meg kezeljem,
de gondolatilag ugyanilyen mereven-fájón ott kattogna, és valoszínű egy sokkal mélyebbre menős, élesebben szenvedős, kiborulós reakciót váltana ki, mert kevésbé lenne terem-időm "megküzdeni vele". ha ez így erthető.
hogy rövidebben, de durvábban futna le.
hát igy ezek.
teljesen indokolatlanul "beragadnak" dolgok, amik objektíve nem is annyira fontosak elvileg... basszus, ez csak egy biciklilakat...
meg csak egy vizforraló...
csak egy porszívó..
csak simán mikuláscsoki / ajandék mesekönyv / random fekete nyári viszkoznadrág / egy sima pepcós filléres bögre ...
mit lehet ezen ennyit törpölni, meg miliméterpontosan összenézni a látszólag tökegyforma darabokat, keresni az eltéréseket, és esetleg végül a tizenötből egyiket se megvenni, mert mindegyikben van valami, ami miatt nem elég jó...
vagy megvenni valamit akár gondosan kiválasztva, hpgy otthon gyere rá, hogy amugy valamit nem vettél észre, benéztél, vagy azt hitted, bevállalható így, akármi, de nem is jóóó ...
és visszavinni, vagy nem, és örökké utálni.
néha meg tudni szeretni a kis hibájával, sőt, különlegesnek, pont emiatt önazonosnak érezni - de azért többnyire nem.
persze sokszor rohadt gyorsan döntök, és sikerrel - azért reflexesen megnézem, mit veszek, és rápillantok a többire is, de nagyon gyakran ez megvan pikk-pakk, és oke vagyok a valasztással.
aztán meg ugye van, hogy sokkal hosszabb lesz, meg van, hogy valahogy elakad a dolog és ilyen xtrán elhúzódó, nehézkes, frusztráló issue lesz belőle.
amugy az elméletem kb az volt, hogy sima adhds döntési paralizis, esetleg perfekcionizmussal ésvagy ugye a mashol meg nem élhető kontrollal...
meg ugye, hogy gyerekként szegenyek is voltunk, örököltünk, meg anyámék választottak mindent, és az csap vissza, hogy akkor hordtuk, ami volt, nem volt tere választásnak, se önkifejezésnek, meg amúgyis az önazonosság kifejezése xtrém fontos, mert sose láttak, sose olyannak, amilyennek én éreztem magam, ill sose tudtam láttatni magam, nem tudtam olyan lenni, amilyen akartam, ...
(ez túlgondolásnak tűnik, de csak végigveszem a logikusan lehetséges okokat.)
de mostmár tökre fogalmam sincs semmiröl se, leginkább.
basszus, én tényleg képes vagyok honapokig nem vízforralot venni, mert egyiknek se tetszik a formája, ill nehezen takarithatónak érzem vagy nem áll kezemre, vagy hatvanezerért nem kell... pedig kellett volna egy.
(aztán találtam, megvettem, kiderült, hogy rövid a zsinór, felb.tam magam, betettem a sarokba és nem foglalkoztam a továbbiakban a kérdéssel, mert akkoris ez az egyetlen oké darab, amit kapni,
szóval majd ha lesz mentális kapacitás, kitalálom, hova tegyem, addig meg élek tovább vásárolt kvn, amugyis még arra van szükségem... még jó, ha nem is logikus elkvzni az aligpénzem.)
és akkor így legyen hatékonyan gördülékeny az élet.
de van olyan barátnőm, aki ebben hasonlóan fura tud lenni, mint én, és elmondása szerint ő is képes ugyanabból a fazonból és színböl egy órán keresztül összehasonlitó próbálgatni azt az 5 dbot, ami van az adott boltban a méretében, hogy meglegyen A megfelelő nadrág...
de amúgy azért wtf... ki erti ezt, komolyan...
[ugyanitt: a végére felsejlett, hogy ez a zokni-tema lehet, hogy egyszer ugyanígy vótmá. basszus, szerintem ez nem csak deja vue, hanem hogy tényleg. ((a vasarlasi paralizises, összehasonlitós topic meg tutira, az sokx.)) egy aranyhal vagyok, bocs. a legviccesebb az lenne, ha nem is ezt irtam volna róla, de ziher, hogy most nem állok neki keresgetni...]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése