hogy mi volt

hát nyilván az, hogy rossz híreket kaptam.

alapból nagyon szanaszét voltam, minden fájt és úgy éreztem, süllyedek, hiába minden, és kapálóztam össze-vissza, mert semmi a világon nem akart segíteni,

sőt, sikerült végül még rontani is a dolgokon,

és akkor felhívott a kishugom, hogy mit intéztek apám orvosával - ahova még így is úgy kellett elrángatni anyánkat kb, felügyelettel,

természetesen apánk háta mögött.

és ez a beszélgetés volt így a lecsapódása után az abszolút mélypont.

nadehogy részletek:

_fel lett írva egy új gyógyszer, de az első 1 hónapban még csak fele dózis szedhető ahhoz képest, ami majd hatni is fog, úgyhogy ez hosszú folyamat lesz...

(pláne hogy még össze kell hozni egy komplett színielőadást, hogy rámanipuláljuk, hogy egyáltalán bevegye, majd fenn is tartani azt.)

szóval marad az izgulás.

ami végig-végig ott motoszkált az agyunk hátsó felében  ... hogy csak ne eszkalálódjon, hogy ne történjen semmi visszavonhatatlan, néha konkrétan az, hogy apánk ne csapja agyon anyánkat, míg összejön valami, ami segít... (mert mind úgy gondoltuk, hogy sajnos benne van az esély a bármiféle bekattanásra.)

_amúgy azt mondta az orvos, az unokáira meg ránk valszeg nem lesz veszélyes, ha beüt is a krach, csak a feleségére meg önmagára - ami viszont tényleg ríl eshetőség most. de hát a mentő úgyse viszi el, míg nem csinál olyat ...

_valamint, hogy sose lesz a kezelésben együttműködő, se nem gyógyul meg, ezt fogadjuk el.

_és (ami az abszolút kedvenc részünk) a doki azt is mondta, hogy most újra ránézett a ct-re, és ugye sorvad a kisagy, de ennek a parkinson-kór szerű tüneteit az összes gyógyszer-alternatíva fel fogja erősíteni, mellékhatásként, ezzel nincs mit tenni... (mert a mellékhatások miatt lett abbahagyva az előző, ill támogatva, hogy abbahagyva maradjon ...)

na, hát ebből azt szeretném kiemelni, hogy "ugye sorvad a kisagy".

merthogy: mi az, hogy sorvad a kisagy?? pláne, hogy "ugye"?! eddig ilyenről szó nem volt!

múltkor még kb az volt a konklúzió, hogy látszik valami kis eltérés a ct-n, de az simán lehet semmi, nem kell vele foglalkozni... vagy valami hasonlóan fogalmazott. 

szóval wtfwtf

WTF

szóval mintegy mellesleg megtudhattuk, hogy és sorvad apám kisagya.

vagy esetleg még az lehet, hogy anyámék tudták, csak b.tak szólni róla... végülis nekünk mindenhogy egy qrvanagy sokk volt.

valamint - bár ez azóta elvileg "offolódott" - kishugom még megkérdezett, hogy én amúgy hány öngyilkosságról tudok a családban?

mondtam, hogy hát egyről sem.

mire, hogy hát ő 3-ról, apánk közvetlen felmenői ágán.

úgy el tudjuk képzelni, ez a része a beszélgetésnek is mekkora egy "atombomba" volt.

azóta utánakérdeződött, most 1 fő a hivatalos álláspont, de az infó apánktól származik, szóval igazából tudja franc.

titkok, tabuk, mételyek minden oldalról, #családom.

nahh, ez estére úgy csapódott le, hogy zokogtam egy sort, aztán áttrappoltam a szomszéd vendéglátóipari egységbe, hogy gintonikot pls.

szivem szerint csak rövideztem volna, de volt még azért annyi szelfkontrollom, hogy kulturált keretek közt akarjam kiütni a maradék agysejtjeimet,

éss szerintem abszolút pro szinten mentem a társas támogatás ill megoldáskeresés irányába így is.

végülis csak 3-at ittam, tájékozódtam, mik a lehetőségeim, ha ilyen hirtelen pszit akarok leakasztani, megtudtam ugye, hogy nem reagálom túl, ésss végül még az unokatesóm is becsatlakozott irl, mert hazafele menet útba estem neki, pedig fel se merült, ami tök jól esett tőle végülis.

hát így.

ilyenek történnek. 

#f.szom.