szóval le akartam írni, hogy "sose gondoltam, de komolyan hálás lennék az életnek, ha visszaugorhatnánk az időben a 'meghalt a Bátyja' telefonhívás előtti állapotra, amikor azt hittem, hogy minden iszonyú szar és én is iszonyú szarul vagyok" (és az is volt és úgy is voltam, but still)...
de hogy most ott tartunk, hogy már komolyan annak is örülnék, ha csak annyi lenne.
szerencsére épp most erősítette meg a majdnem-klinszakpszi ismerősöm, hogy nem, nem én képzelem, ez tényleg qrvasok, már egyesével is bőven sok lenne mindegyik, már az alaphelyzet is ugyanígy túl sok volt, erre, ... és hogy teljesen valid igény volna, hogy sírva ventilláljak valakinek, és hogy ahhoz képest tök jól viselem... valamint hogy beülni inni adott körülmények közt valid és adaptív megküzdésnek számít, konkrétan.
de hogy így nem lehetne, hogy ... szóval hogy mostmár hagyjuk abba, kedvesuniverzum, mostmár tényleg, igazán nagyon elég volt.
#faszkivan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése