2023. augusztus 26., szombat

dühöngés a semmibe

 szóval mikor azt kérdezzük az élettársunktól, hogy szakítsunk? és azt feleli, neki mindegy*.


mindegy. mindegy b.meg.



mennyire, mennyire haragszom vajon magamra az újabb nyolc évért... mert igen, igen, megcsináltam újra: egy újabb 8-ast összehoztam egy bántalmazó, sehova se tartó kapcsolatban, ezzel immár 16 életévet pazarolva az életemből teljesen értelmetlen önszopatásra. (gyakorlatilag a teljes fiatalságomat, amúgy.)


megmondta mindenki az elején, mikor kezdett gázos lenni, hogy vele ne tovább? meg.

ti is írtátok, én is tudtam, de végül nem voltam hajlandó ésvagy képes senkire, még a saját józan eszemre se hallgatni, nyilván. mert szerelmes voltam, kiéhezett, magányos, elveszett, rettegő, függő, traumaismétlő, stb-stb. tudjuk... szánalmas.

és aztán ezt fenntartottam hosszú-hosszú éveken át.

but whyyyyyy?!?! (költőileg.)


ja, igen, és rá is haragszom, mert egy seggfej.

aki sose szeretett, nyilván. volt egy másfél hónapos fellángolás az elején, de kb ennyi. 

milyen kevés is elég lehet nyolc évhez...



*mindez nem egy veszekedés közben volt, és nem először került szóba, szóval még csak nem is egyszeri, hanem mostmár tendenciózus nekimindegy.

felelősségáttolás? as usual.

rajtam múljon csak, ez is, most is? naná. majd úgy lesz, ahogy az én erőmből tellik.


olyan nagyon, nagyon, nagyon dühös vagyok, hogy arra szavaim sincsenek. (hogy megint és még mindig ebben vagyok, és hogy továbbra is ez, ennyi az életem, ezt teszem magammal, és ülök a kib. önéletrajzom felett, de csak üvölt bennem az egész és bőgök, vagy hát még azt se tudok rendesen, pedig ez csakis az én felelősségem, az egész, és egyetlen dolgot kéne tennem így, közel a negyvenhez: felnőtt emberként funkcionálni, és persze ez az, ami rohadtul nem megy, és nem és nem és nem haladok ezzel az egész összeszedem magam és lelépek dologgal... 

szóval így.)



(((update: amúgy az volt, hogy amíg minden második hetet itt töltött a gyerek, képtelen voltam beleállni ebbe a kérdésbe, egyszerűen csak az volt bennem, hogy eközben most én nem tudok-akarok elmenni, de még csak gondolni se rá, elkezdeni felrúgni a családunkat, menedzselni ilyen intenzitású gyerekezés mellett az érzelmi részét, a hetek közti hetek meg regenerálódással-sodródással meg néhány progival rohantak el, mire újra agyamnál voltam, már jött is megint kb, szóval nekem ez így nem ment, ezzel oké is vagyok, tehát úgy en bloc kell a mégmindig-et érteni, nem az elmúlt két hónapot, mert az tudottan nem volt terepe ennek.)))

31 megjegyzés:

  1. Állj már a sarkadra, hiszen egy élete van mindenkinek, még Neked is!!!!!!!
    Nem 40 évesen, de bármely idősen lehet újra kezdeni, talpra állni, sok-sok embernek sikerül, akkor Neked miért ne sikerülne.
    Ne a sebeidet nyalogasd, és közben vadul sajnáld magadat, hanem csináld meg a saját örömteli életedet, sosincs késő, hogy nehéz, persze k...a nehéz, de idővel mindig jobb és jobb lesz.....!!!
    Erika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. valahol tudom értékelni a kommented mögött felfedezni vélt segítő szándékot, de én még embert nem láttam, akit az empátiát és megértést nélkülöző, a negatív érzelmeket, sebezhetőséget és annak kimutatását érvénytelenìtő megmondás nem hozott le az életről motiválás helyett...

      (mi az, h ne sajnáljam magam? hát ha vmikor, ebben a helyzetben aztán van létjogosultsága, a sebnyalogatásnak is...
      nomeg nálam jobban tuti nem tudja senki, hogy "a sarkamra kéne állni", h mit, miket kéne tenni, csakhogy nem úgy megy, ahogy szeretném, és az efölött erzett bánatom, stb-m már csak le fogom írni a blogra, ami erre való...)

      Törlés
    2. Segíthetnék veled együtt "nyalogatni" a sebeidet, empátiát is érezhetnék veled, de akkor mégjobban belelöknélek ebbe a két szóba amit ez valójában jelent, hogy "nekem mindegy", amit az állítólagos nagyszerű párod, hatalmas érzelemmentességgel mondott feléd.
      Megértem, hogy nehéz ebből a mélységből felállni, amit a párod mért rád, de mint írtam fentebb erősítsd magadat és állj a sarkadra, állj fel, mert lehetséges....
      Nagyon örülnék, ha legközelebb már arról írnál posztot, hogy hátrahagytad ezt a férfiút, akinek mindegy ennyi év után, hogy szakítasz vele, vagy nem.
      Szóval mi itt sokan szeretnénk, ha jóéleted lenne, és boldog lennél! Erika

      Törlés
    3. ide nagyon fontosnak érzem leírni, hogy érdekes gondolatmenet, de pontosan az ellenkezője igaz

      "Segíthetnék veled együtt "nyalogatni" a sebeidet, empátiát is érezhetnék veled, de akkor mégjobban belelöknélek ebbe a két szóba amit ez valójában jelent"

      az empátia, az érzelmi támogatás, az nem így működik


      ((meg amugy evek ota irom, hogy a párom mennyire nem nagyszerű, és jo ideje, hogy dolgozom azon, h tudjak menni, ez nekem sem ujdonság, de attól még az ilyen teljesen elborult dolgai, hogy neki mindegy, de nem szakít, sőt, nemrég még ugyanezzel a hozzáállással házasodni is akart, kiborítanak, kiboríthatnak))

      Törlés
    4. jajj, és nadja voltam, csak tökre nehezen kezelem ezt a plusz aláírósdit

      Törlés
  2. Én még emlékszem, mennyire drukkoltam Milonkának meg Alie-nek, hogy találják meg a párjukat és mindkettő boldog kapcsolatban él azóta és végre normális párjuk lett, szóval csak azt akarom mondani, hogy neked is olyan szívesen szurkolnék és szerintem neked is menni fog.

    VálaszTörlés
  3. Lépj minél hamarabb! Nehéz, de később még nehezebb lesz, egyre csak húz lefelé…. Nehéz tudom, de kis idő elteltével meg fogsz lepődni, mennyivel könnyebbnek érted magad! Tapasztalatból mondom.

    VálaszTörlés
  4. És mi az ami motiválna? Sztem mi “csak” annyit tudunk hozzátenni, hogy bíztatunk, hogy lépj. A 8 év kb mindegy. Ez nagyon rosszul hangzik, de ezt nem tudod visszacsinálni, ezért ne is bántsd magad; valamiért ott és akkor azt a döntést hoztad, hogy maradsz, pont. Viszont ez a “mindegy” ez kb a “na most csomagolj és menj”-nél is rosszabb. Legyél te magadnak a legfontosabb és neked ne legyen mindegy.
    Saját tapasztalatból tudom mondani, hogy amikor én kiléptem, és tisztult a köd, a legjobban az elvesztegetett időt bántam. Mindig van előre és azt hiszem, hogy egy “mindegy” kapcsolatnál még egyedül is jobb. (M. Gray voltam)

    VálaszTörlés
  5. nekem leginkább a kivitelezéssel szokott gondom akadni, ha már eldöntöttem, hogy vmit megcsinálok.. :/

    de am azt gondolom, h ez egy jóval nehezebb-komplexebb helyzet, mint egy mezei egyszeri döntök-lépekis (nádja)

    VálaszTörlés
  6. van valaki, aki a kivitelezesben tudna segiteni?

    VálaszTörlés
  7. Mondod, hogy a gyakorlati megvalósítással van gond. Igen, ez egy elég nagy csomag így egyben ha meg akarod ugrani; símán lehet paralizáló hatással. Esetleg az nem segítene, ha felosztod az ebből a helyzetből kilépést részfeladatokra és csak arra koncentrálsz ami épp megoldandó? Pl. először munkakeresés, hogy függetlenedhess anyagilag, majd ezután költözés? A soraidból lejön hogy annyira rossz már így hogy tényleg változtatni szeretnél; azon most ne gyötörd magad hogy mennyi időt vesztegettél el mert annak nincs túl sok értelme. Megoldásra fókuszálj most; a miértekkel majd akkor foglalkozz, ha ebből kinn vagy; hogy ne ismétlődjön meg újra ugyanez. Nagyon szurkolok!

    VálaszTörlés
  8. Sok erőt és kitartást kívánok!!! És ne tőle tedd függővé, hogy lépjél-e, szakítsatok-e!!! Magad miatt lépjél, neked is csak egy életd van, jogod van azt boldogságban, szeretetben leélni-) Valószínűleg traumakötésben vagy vele... a legfontosabb az lenne, hogy ennek az okát megtalálni, és feldolgozni... szakember, családállítás? Nem tudom, hogy esetlegesen nárcisztikus-e a pasi, vagy csak bántalmazó.. ha úgy gondolod igen, lépj be ide, sok segítséget, támogatást kaphatsz.. Hajrá!!!! ❣https://www.facebook.com/groups/462122565916103

    VálaszTörlés
  9. En is azt gondolom, hogy babysteps. Es mindennek a kulcsa az, hogy el tudj jonni. Ehhez sajnos penz kell, es nem is keves, mert kivenni egy albit (kaucio, koltozes etc) es fenntartani egy eletet az nem trivialis; foleg hha honapok ota nem meloztal es nincsenek tartalekaid. En azt gondolom, hogy most “barmilyen” munka megteszi, ami ezt a celodat kiszolgalja. Most nem azt kell nezni, hogy ez az alommelod-e vagy hogy a karrierceljaidnak megfelel-e. Az most “mindegy”, most a “szabadulas” a lenyeg, hogy tisztan lass. Fogj egy kockas papirt, hogy mekkora toke kell ehhez (en kb egy fel evet szamolnek vegig), legyen egy szam, hogy mire van szukseged. Persze lehet valami vad huzasban is gondolkodni; elmenni bentlakasos bebiszitternek pl itthon expat csaladhoz vagy magyar csaladhoz kulfoldon (ez mondjuk egyszerre oldja meg a penz es a koltozes problemajat); el lehet menni dolgozni hajora (nem tudom, hogy itt szamit-e az eletkor es hogy milyen a nyelvtudasod ehhez). Nem tudom, hogy az mennyire szuperkizart, hogy a csaladodhoz koltozz vissza (mintha irtal/meseltel volna errol, hogy ez no go, mert a szuleiddel nemjo a viszony, a tesodek meg a vilag vegen/kisbabaval); de ez is lehet egy opcio ugy, hogy osszeszoritod a fogad es azt mondod magadnak, hogy mondjuk 3, 5, x honapot meghuzod magad otthon es tenyleg csak aludni jarsz haza es ejjel nappal dolgozol es sporolsz a celjaidert.
    Tudom, hogy egyik sem idealis, de ha nincs egy kanadai nagybacsi, aki radhagyta mindenet, akkor nem fog menni mashogy. Ha nem magadra szamitasz es epitesz, nagyon konnyen johet egy ujabb bantalmazo, meltatlan kapcsolat; ami cseberbol vederbe lesz. Ez most sajnos az az eset, hogy a sajat hajadnal fogva kell kihuznod magadat a mocsarbol :/.
    Meg tudod csinalni, hajra! (M. Gray voltam)

    VálaszTörlés
  10. ahh, az már rég eldőlt, h elmegyek, amint tudok, csak attól még ez nagyon fáj így is, most is

    meg amolyan pofámleszakad történés is,
    no meg persze jó megerősítő

    amugy én most igazából nyakig gyászfolyamatban vagyok,
    és örülök, hogy végre tudok haragudni - ez jó, eddig inkább instant pánikrohamot váltott ki a hosszasabb belegondolás

    a konkrét lelépéshez sokminden kell, de pl ez is, végigküszködni magam az érzelmi megéléseken

    VálaszTörlés
  11. meg nekem nemigen vannak most meg a külső-belső erőforrásaim, nagyon megtépázott maga a pasi, a helyzet, aztán az, hogy jól kitaláltam anno a megoldást és ugye nem jött be, hanem még az addig kiépitett összes kapaszkodómat is elvesztettem és a nyakamba kaptam plusz feldolgozni meg elgyászolnivalókat is... majd elindultam másfele, és bumm, ujabb kapufa, új, másfajta plusz gyászolnivalókkal.. és akkor most így a fussunk neki megint, sokadszor is van, még csak nem is a nulláról, hanem mostmár nagggyon minuszból - nyilván igyekszem újra felépiteni a dolgaim, de idő

    úgy, h sajni én xtrém rugalmatlan és sérülékeny vagyok, ha változásokról van szó (nem, ez nem választott-választható opció, sose fogok úgy funkcionálni, mintha ez nem lenne), szóval számomra sokkal megterhelőbb-nehezebb minden ilyesmi, mint egy "átlagembernek", pl

    ill egy csomó minden van, amiben nagyon máshogy működöm, és ezek nagyja pont nem támogatja az irányt, amerre tartok

    ilyesmik

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, nemreg olvastam
      egesz reszletesen az “orchidea”-genekrol (neurologus irta a konyvet az elso harom eletev fontossagarol), es extra sok gondoskodast igenyelnenek az “orchidea”gyerekek, milyen igazsagtalan a sorstol, hogy nem kaptad meg - de valami szuper belso iranytu alapjan valasztottad a tanulmanyaidat es pontosan tudod, hogyan kell sajat magad jo szulojeve valnod. tok nehez, de menni fog, meglatod, es mindenhez erot ad. ❤️ librarycat

      Törlés
  12. na, de ez már lehetett volna egy újabb poszt is :D

    viszont: sok<3 nektek
    (nádja)

    VálaszTörlés
  13. Azt senki nem vitatja, hogy ez egy tobbszorosen terhelt helyzet. Viszont az evek alatt az is kiderult h a pasid nem all melletted es o nem egy konstruktiv tars melletted, hanem a mindenfele nehezseg mellett o is csak “lehuz”. Vagy hogy csunya szoval mondjam, hasznal. Mert gondolom azert jo, hogy a kislanyaval foglalkozol, meg csinalsz kajat, meg kimosol meg igy nemtom van valaki otthon. O igy tenyleg annyit “tesz” ehhez az egeszhez, hogy neki mindegy, hogy ott vagy vagy sem, es ebben az esetben ez egy ilyen “csaloka” biztonsag, hogy nem ma kell pakolni (azert irom h csaloka, mert ez kb holnapra megvaltozhat, en erre sem epitenek).
    En azt gondolom, hogy ez az erzelmi beklyo (hogy te azt gondolod, hogy ti harman egy csalad vagytok, o meg nagyon nem) a legjobban lehuzo ero, ami minden kapacitasodat es erodet elveszi attol, hogy magadra talalj. Kemeny lesz h ezt mondom, de ettol meg kell szabadulnod, mashogy nem fog menni. Halal komolyan mondom, hogy egyedul konnyebb, mint egy ilyen erzelmi sivatagban. A semmi legalabb nem vesz el.
    <3 (meg mindig M. Gray)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. amugy egyáltalán nem mindig és mindenkinek könnyebb egyedül, ahhoz rengeteg alapnak vett dolog kellhet, ami pedig nem is feltétlen az- de a többivel abszolút egyezértek

      Törlés
  14. M. Gray, olyan jókat írsz mindig!
    Nádja! Nagyon drukkolok neked!

    VálaszTörlés
  15. az oké, hogy neki mindegy, de neked? mert ha nem mindegy, akkor énerők mozgósítása, adaptív coping stratégiák felkutatása, oszt' közben indulás. mert sose lesz rá jó idő, ezt ugye tudjuk. meg lehet várni, hogy most nyáron nem alkalmas, mert itt a gyerek. ősszel meg mondjuk új munkahelyen leszel és akkor azért nem, télen pedig hát ünnepek és újra a gyerek. ezt lehet így, gondolom az elmúlt nyolc évet sem a szél hordta össze, csak hát szerintem itt már radikálisabban kéne lépni. mert mindig van valami. és ezt teljesen empatikusan mondom.

    ac voltam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, a pszichológusom tavasszal, amikor pedig munkám is már volt, kerek-perec megmondta, h még eszembe se jusson... :D

      amúgy egyetértek, mindig lehet találni olyat, amiért nem - de most a nyár az tényleg olyan volt nekem, h tök érthetò, hogy nem, szóval ezzel tényleg igazán békében vagyok

      Törlés
  16. :( <3 Szólj, ha tudok segíteni! (Ha mással nem, hát ventillálni.)

    VálaszTörlés
  17. Nincs senki, akihez mehetnél? Akár egy kis szobába is, de elmenni. Én 8 éve egy bántalmazó kapcsolatból léptem ki (ennél bonyibb, de most azt hagyjuk.:), méghozzá 4 gyerekkel, és sikerült! Én korábban soha nem éltem egyedül (jó, valójában most sem, mert a gyerekek itt vannak), és miután persze a legnagyobb mélységeket megjártam rájöttem, hogy tul. egészen jó egyedül élni, és milyen jó, hogy senki nem szól bele semmibe. :) Aztán lett új kapcsolatom is, akivel ugyan nem élünk együtt (saját döntés, elsősorban a gyerekek miatt), de már évek óta együtt vagyunk. Minden lehetséges, de a legfontosabb, hogy ne legyél fizikailag vele! Onnantól kezdve tudja az ember az egészet elgyászolni és gyógyulni! Bármilyen állás jó, nem kell túlgondolni, csak legyen egy kis pénzed. El kell menni! Kitartás...Hidd el, minden, de minden jobb lesz utána! (Bobe voltam)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagy dolog, amit végigcsináltál! örülök, hogy jól alakulnak a dolgaitok

      ((nekem egyelőre az is gondom, h ott kell hagyjam A gyereket, csak hát én eléggé végleg, de tudom, h ez nehezen érthető kivülről úgy, hogy ő nem az enyém, szóval ezt csak így elmesélem ide, mert a négy gyerekkel költözésről mindig eszembe jut))

      nadja

      Törlés
    2. Szerintem érthető, hogy nehéz otthagyni a gyereket, hiszen ennyi év után kötődsz hozzá, ez a világ legtermészetesebb dolga. Mindig is foglalkoztatott ez a téma, ezért reagálok, a kislánynak is fura, sőt nehéz lesz, hiszen ő is kötődik hozzád. Nyilván ez a lényegen nem változtat, csak jelezni akartam, hogy szerintem érthető, ennyi év után, úgy hogy ennyire bevonodtal az életebe ez igenis teljesen érthető.
      Egyébként minden jót kívánok, hogy alakuljon úgy az életed mielőbb, ahogy neked a legjobb. Ildi

      Törlés
    3. Szerintem a gyerek kérdés olyan, hogy mivel gyakorlatilag az élete része voltál/vagy a nulladik perctől kezdve (figyelembe véve azt a faktort is, hogy nem veletek él és ez láthatásokat jelent); van arra törvény adta jogod, hogy ne eltűnj az életéből. Ezt jogilag körbe kell járni (mármint ezt így nem felszólitólag mondom, hogy KELL, hanem ha neked fontos, akkor lehet) és azt gondolom, hogy normális felnőtt emberek ezt érteni fogják, hogy neki és neked ez egy fontos kötődés. Tudom, hogy a kislány anyukája nem egy matyó hímzés, de szerintem ezen (is) lehet dolgozni, a realitás keretein belül.
      Mindemellett azt gondolom, hogy a te életedben te vagy az első. Az, hogy te jól legyél, hogy a te "maslow piramisod" álljon, és igen, ez alatt értem a fizikai és mentális jóllétedet, hogy van hol laknod, hogy van mit enned etc, etc és ez nem egy bántalmazó jókedvének van kitéve. Én azt gondolom, hogy azt mondani egy párkapcsolatban (de még egy baráti kapcsolatban is!), hogy "nekem mindegy" a léted, a jelenléted, az valami baromi durva bántalmazás. Lehet arról szemantikai vitát nyitni, hogy de nem megver, meg nem megerőszakol, meg nem tart bezárva, dehát c'mon, nemár.

      Illetve még egy aspektus eszembe jutott, hogy írtad a kislányt. Ő milyen női példát lát tőled? Tudom, hogy kicsi, és nem akörül forognak a gondolatai, hogy fiúk és párkapcsolat, de ő most azt tanulja tőled, hogy igenis okés egy nővel így bánni. Okés őt ignorálni, nem figyelembe venni, nem szeretni. Kis szivacs, a maga kis szintjén érzi és érti azt, hogy nagyon nem oké a te és pasid (az apja) viszonyában valami, mint ahogyan az anyja és az apja viszonyában nem volt az. Ne haragudj, hogy ezt felhoztam, de egy gyerek szerintem ilyen fajta felelősség is; ahogy a csúnya beszédet és az egyéb hülyeséget felveszik az iskolában, az ilyen jellegű mintákat meg felveszik otthon.

      Én nagyon drukkolok neked, hogy kimássz ebből, és hogy mindenkinek jó legyen a végén.
      (M. Gray)

      Törlés
    4. ó, erre vegül nem irtam, de hja

      szerintem is ez is egy bántalmazó kapcsolat

      és a gyereket ne is mondd, annyit eszem magam ezen a tudaton régóta, h ez az abnormalitás lesz az ő mindenféle mintája :/

      Törlés