sikerült utolérni magam, lett is kb másfél szabad napom az újabb hullámig... (haha.)
a pasi gyorsan el is vitt romantikusan ebédelni a szokott helyünk teraszára (awww), majd kimentünk sétálni pár órát ide a határba a dzsindzsába, ahol az egész lockdown alatt is kóricáltunk (amikor épp nem a szép kis szélső kertvárosi utcácskákon). (jó helyen lakunk, ez van.)
találtunk pl egy igazi, természetes odut egy fán, amiben kismadarak voltak, és végignéztünk egy etetést, meg egy fenékkidugós pottyantást. nem tűnik nagy dolognak, mi viszont nagyon odavagyunk az efféle élményekért, hisz ilyet eddig csak videón láttunk, nem irl.
(nagyon jól elvagyunk a helyi nevezetességekkel: nyuszi, őz, egy-egy érdekes madár vagy hang, az épp nyíló virágok, a patak csobogása, a vize, ahogy áttetszik az aljáig, békakoncert, méhkas, valami nagy madár, cukin bicikliző kisgyerekek, talált bunki a semmi közepén, lovasok, elhagyatott sínen vagy szántón mászkálás, erdőillat, valami fura nagy bogár, macskák, a gyűjtögetős bácsi badass kutyája, ... egyszerűen imádjuk a random séták egyszerű örömeit.
a depi előtt/mellett végig ilyenekről
másnap pedig (miután jól megbeszéltük, hogy minden hülye megindul most, mi még pár hétig kerüljük őket) délelőtt az ő baráti oldalával bandáztunk a Dunakanyarban, nagyon szabadtéren (kv, lángos, fröccs, nevetés, bringások, kutyások, gyerekesek tanulmányozása, séta a parton, lélegzetelállító panoráma), délután meg az enyémekkel egy sörgyár udvarán (jó sör, jó társaság, szíves fogadtatás).
a kettő közt meg sikerült egy útszéli árustól finom szabadföldi epret venni - első eper idén, szóval boldogság!
(hahh, ez alapján egész mániásnak tűnök, pedig ez csak a normál állapotom, amiből kiszemezgettem a jóságokat.
bizti nem vagyok túl a depin teljesen, de most épp már sokkal könnyebb megint. maradhatna így.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése