na jó. totál kivagyok, csak azért nem sírok, mint valami kislány, mert az se megy. egyszerűen nem fogom fel, hogy mindez velem történik.
ez az egész együtt így ebben a sorrendben, és hogy annyi potenciál lenne ebben a munkában, de még ez sem érdekel, hogy ennyire semmi nem tud érdekelni jelenleg. ma. amióta legutóbb bántott. őrlődöm a malomköveim közt, ahová a pasi még ősszel begyömöszölt, és olyan gyenguska vagyok, hogy jelenleg a wc-ig sem tudok kivánszorogni, nevessetek...
legalább mondhatnám, hogy
fizikailag rossz, de végig csinálom akaratból, fejből, és még sajnálnak is kicsit, hogy betegen így nyomja.. . vagy: lelkileg rémes, de megyek és tolom és belül közben megpusztulok, de a testem azért nyomja rutinból a jólismertet...
ehelyett a kettő együtt csumpult be, és az égvilágon semmi ötletem sincs, mi legyen, talán holnap felhívom anyámékat vagy a barátnőmet, hogy jöjjön el értem kocsival, és vigyen haza vidékre, vagy orvoshoz (tegnap voltam, kacckacc), vagy mittudomén, mert így ebben a formában nem kéne azért sokáig maradnom.
remélem, ha véletlen tényleg meghalok most, a cica nem kezdi el enni az arcom, mielőtt a pasi hazaérne és felfedezne... legalább ennyi méltóságom hadd maradjon.
Innen kívülről nagyon egyértelmű, hogy költözz el tőle. Ez a helyzet, amiben vagy, megalázó, méltatlan hozzád, porrá zúzza az utolsó önbecsülésed is. Tudom, hogy nagyon szarul hangzik visszaköltözni a szülőkhöz, de szerintem ennél a helyzetnél, amiben most vagy, mindenképp jobb, és úgyis csak ideiglenes. Nem érdemled meg ezt, sokkal tovább húztátok, mint kellett volna. Én akkor költöztem volna el, mikor azt mondta, hogy nem látod-e, hogy azt akarja, hogy elköltözz - és te még mindig ott vagy??? Szerintem végy egy nagy levegőt, pakold össze amire nagy szükséged van, húzd ki magad, mondd neki, hogy a soha-viszont-nem-látásra, és menj, a többi cuccot meg majd viszed, mikor tudod. Nagyon szar lesz, iszonyú nehéz, de legalább újrakezdheted, és büszke lehetsz magadra. Ne húzd tovább, kérlek. Ez így iszonyú megalázó. Írd meg, hogy miben tudunk segíteni!
VálaszTörlésnem önmagában a szülőkhöz visszaköltözés hangzik szarul, hanem hogy eleve igyekeztem minimalizálni a kapcsolatot is velük, éveken át. hogy mindig az a kép ugrik be, amikor anyám lendületből felpofoz a saját papucsommal, mert halál zen állapotban elmondom, hogy x témáról most nem szeretnék beszélgetni és kérem, hogy ezt tartsa tiszteletben. közben üvölt, és el kell futnom előle, szintén bezárkózni a fürdőszobába, hogy ne tudja megrángatni a hajam vagy rosszabb. 22 vagy 23 voltam? és akkor csak hazalátogattam. és baromira parázok, hogy jövök kifele egy 8 éves függőségből, és pikk-pakk visszacserélem egy sokkal hosszabb, elemibb károkat okozóra, pedig megfogadtam, hogy soha, soha nem megyek újra a közelükbe kiszolgáltatottan, mert ezerszeresen megbosszulja magát.
VálaszTörlésez persze nem kifogás - holnap reggel utazom, nincsenek is messze, csak az a huszonx évnyi emlék és még csak részben feldolgozott sérelem nagyon, nagyon sokszor tartott már vissza. vagy ami még rosszabb, többször is meggyőzött, hogy inkább itt, mint ott, és még hálás is voltam a pasinak, hogy visszafogadott...
VálaszTörlés