a gólyatábor szervezők az istenek

olvasom ezt a gólyatáboros témát, olvassa a pasi is. 

szörnyülködünk, megbeszéljük, gondolkodom. 

felhoz sok olyan emléket, amit dobozba rejtve dugdosok a fejemben.

voltam én magam is szervező. jártam előtte képzésre, bulikba, csapatépítő hétvégékre... nagyon be akartam illeszkedni...

nem bánom, hogy láttam-tapasztaltam. viszont azt igen, amilyen irányba elindultam akkor. nem mondom, hogy ok volt, eszköz mindenképpen. a közeg, és ami nekem lejött belőle.
(de vajon mi lett volna, ha... ?)

a világtól elzártan szocializálódtam, egy vallásos védőbuborékban. hittem és vallottam, amit a családom, miközben mardosó irigységgel néztem a "menő" osztálytársaimat, akiknek szokványos tinédzser élete volt. velem nem törődtek a pasik, nem voltam népszerű, jófej - idétlen, igénytelen kis nyominger voltam igazából. későn érő típus.

a csaj, aki hónaljkutyával és szőrös lábbal mászkált, pattanásosan, loncsos hajjal, örökölt rongyokban, amikor mások már trimmelt punciban és sminkben nyomták. értitek. 

és aki dadogott, ha mások előtt megpróbált valami szellemeset mondani, vagy csak hozzászóltak.

telve voltam öngyűlölettel, szorongással és komplexusokkal, és nagyon, de nagyon elkelt volna egy pszichológus. a partvonalról néztem az osztály életét - voltak barátnőim, egy kis mikrokör, de nekem nem volt elég, mert én "normális" vágytam lenni. azt éreztem, velem valami baj van. (és volt is, természetesen.) a többiekhez akartam tartozni, olyan lenni, mint ők.

na ebből szabadultam én bele a gólyatáboros nyárba. szó szerint igazi szabadságélmény volt, minden átjött, amivel a bulit el akarták adni nekünk a szervezők.

imádtam a légkört, és bár szégyelltem, hogy nem értek a bulizáshoz (wtf), nem tudok elég laza és szellemes lenni, a fejembe vettem, hogy közéjük fogok tartozni. ezért jelentkeztem minden afterprogramra, ott voltam az összes bulin, ruhatáraztam meg amit el tudtok képzelni.

olyan akartam lenni, mint ők, nyilván.

és mit láttam?

iszunk, baromkodunk, szexelünk és miénk a világ. 

négyágyas szobában nyolcan ébredünk reggelre, bárki összejöhet bárkivel, fiúk akár minden este mással. folyton erotikus témák vannak terítéken, pikáns játékokat játszunk, alkohollal keverve.

nyilván nem csinálta ezt mindenki, de én csak ezt láttam ki belőle. csak a legmenőbbekkel, leglazábbakkal foglalkoztam. a bevállalós csajokkal, akikre a srácok figyeltek, és a srácokkal, akik annyira helyesek és jófejek voltak, és, és... nyilván tomboltak bennem is a hormonok.

és gyorsan tanultam. bugyira vetkőzni egy feladathoz? simán. azt hazudni, hogy már nem vagyok szűz? persze.

ha nem szégyellem úgy a szüzességem és a bulimentes (a.k.a. nyomi) előéletem, semmi se tart vissza, hogy ledobjam a bugyit is. 

(ami tanga volt, szigorúan. le a pelenka kinézetű gyerekbugyikkal!) 

nem dobtam le, mert nem tudtam, hogy kell. 

(ha rosszul csinálom, lelepleződik a sötét kis titkom, kiderül, hogy nem illek közéjük mégse...)(wtf, wtf)

akkoriban figyeltek fel rám először a srácok. addigra ugyanis kikupálódtam. a számomra álom-pasik meg akartak dugni. úúúristen!!! odavoltam teljesen. igazán, igazán enyémnek éreztem a világot. (csak az a néhány szégyenletes hiányosságom ne lett volna... vagyis a tapasztalatlanságom, amit rejtegettem.)

vágytam a figyelmükre, de mivel nem adtam magam csak úgy és nem értettem a flörthöz, mindig hamar tovarebbent. 

ám volt egy valaki, aki mindig visszatért, célozgatott, poénkodott, bókolt is, de inkább havernak gondoltam.

és az a valaki végül nyert. 

fogalmam sincs, hogyan és miért. 

egy elutazós hétvégén győzködött, hogy aludjak vele, a szobájukban. addigra már sok sráccal aludtam egy ágyban*, mindig csak alvás volt. próbálkoztak ugyan alakítani a dolgot, de már az első szóra rövidre zártam, csókig se jutott senki soha**. 

ő meg egyből bele a közepébe. kiskifli-nagykifli, a keze máris a bugyimban volt. erős, gyors, durva dörzsölésre emlékszem. erőtlen, sikertelen tiltakozásra. a visszafojtott lélegzetemre. a többiek ittas szuszogására, ahogy körülöttünk aludtak. hogy semmit sem élveztem belőle, és hogy azon kattogtam, hogy mászhatnék ki ebből presztizsveszteség nélkül. mert én laza és bevállalós vagyok, ugye. 

kérdezte, elmentem-e. igen. (nem.)

már tette is a farkára a kezem, viszonzásképpen. sose fogtam még faszt. élőben nem is láttam. (mondjuk akkor se, abban a sötétben...) ledöbbentem, azt se tudtam, mit kéne tennem. "szerencsére" mutatta.

a sztori véget is érhetne itt, kiverte a kezemmel és jólvan, de nem. 

nemsoká már a fejemet irányítgatta, szó szerint nyomva, ritmusra, el se engedte, míg nem végzett.

kicsit átölelt, én zavartan kattogtam az adrenalintól. nem emlékszem, miket gondoltam, de a végére kihoztam belőle, hogy végre beavatódtam, végre nem kívülről, tudatlanul állok a partvonalon, többé nem kell tipródnom ezen... szóval ez tulajdonképpen jó.

kiment mosakodni, én utána, és büszkén újságoltam neki, hogy ez volt az első. lesokkoltam vele, még másnap este is hitetlenkedett, akkor már egy másik csajjal az ölében. 

nem történt erőszak, igazából bármikor leállíthattam volna, ha határozottabb vagyok. ha nem "előrefele menekülök", ha nem azt érzem, hogy magamnak kerestem a bajt, amit ciki lenne bevallani. nem mertem felvállalni a naivságomat, inkább úgy tettem, mintha mindez oké lett volna.

én voltam a hülye. (sőt, én kirívóan hülye voltam.)

de vajon hány csaj akar még megfelelni nekik? másoknak? nem kilógni a sorból? vajon hányan mennek bele dolgokba, csak hogy bevágódjanak, csak mert tartozni akarnak valahova, látszani akarnak valamilyennek?

önmagában az ilyen közeggel nincsen baj. akkor gebasz, ha az erre fogékony fiatal enged a szelíd nyomásnak, elhiszi, hogy ettől buli a buli, és részegen bevállal bármit, csak megfeleljen a kívánatos képnek és hangulatnak.

én akkor izginek könyveltem el az élményt, és gyorsan össze is jöttem az első barátommal, hogy teljesen "beavatódjak". csupán két dolgot találtam vonzónak benne: 

1) járni akart velem, nem azonnal megdugni.

2) így nem kellett titkolnom előtte, hogy szűz vagyok.

a célnak megfelelt.

de orálisan évekig nem voltam hajlandó, mondván, kipróbáltam, nekem nem jön be. ízlések és pofonok. és őszintén nem értettem, hol van a gubanc a történetben.

* sok sráccal aludtam egy ágyban, mert nem akartam kimaradni a bulikból, viszont az én kolim egyházi volt, tiltották a "kicsapongást". annyira, hogy este bezárt a kapu, reggelig nem lehetett bejutni sem. meg ha nyitásra mentem volna, tiszta lebukás és balhé.

** sőt, addig összesen háromszor csókolóztam életemben, bulikban, abból egy lánnyal volt, és tök részegek voltunk, és menők akartunk lenni, gondolom. jáááj, rémes.