helyzet

a pszi újabban dicsér, hogy milyen szépen dolgozom és haladok. olyasmit jelzett vissza, hogy mintha minden ülésre hoznék valami újabb megugrott "lépcsőt". (nem így mondta, csak tartalmilag ilyesmi a lényeg.) 

múltkor azt is mondta, hogy büszke rám.

tény, hogy tényleg intenzíven dolgozom mindenen is... csinálom a házikat is, meg voltam pl egyedül koncerten, meg a születési családomnál, tudatosan úgy állva hozzá fejben, hogy milyen lesz majd ez az egyedüléletben, meg ... mindenféle ilyesmik.

meg sokx belefutunk, hogy mond valamit, én pedig rámondhatom, hogy azt már megcsináltam-csinálom - ami óriási visszaigazolása, hogy jófele indultam-tartok, magam is jól gondolkodom dolgokról.

#sikerélmények

((persze ma például úgy keltem, hogy csak előadtam magam neki meg szépítettem, és tökre nem is olyan vagyok-voltam, és így nagyon mélyen szégyellem-bűntudatom van, és hogy úgyis kiderül, mekkora tolerálhatatlan szánalomkupac vagyok ... szóval minden magabiztos pillanatom kb visszacsapott, így.

mondjuk lehet, ebben benne van az is, hogy hajnalig nem aludtam a melegtől és túlpörgéstől, és olyan 3 óra múlva végervényesen felkeltett a pasi szobában felejtett ébresztője, ami óta már a második kvmat gyűröm, de a nyomorultságon egyelőre az sem segített.)