aztán saláta is van ám meg körömlakk

az is történt, hogy csúnya nagy úszógumit növesztettem. de igy tényleg, ilyen szabályos xtra hájréteget, körbe. 

nagyon fura, mert eleddig én mindig vékony voltam, ill amikor átmenetileg egyszer nem, akkor is szép homokórásan-egyenletesen vastagodtam meg, nem ilyen fura aránytalanul, kb idegen testrészt növesztve.

persze tettem érte, a nulla mozgás mellé évek óta szarokat eszem, ugye, és tényleg fokozatosan nőtt .. na de most lett ingerküszöb-átlépően látványos.

idénre esik az is, hogy látványosan elmúlt a fiatalságom. 

ilyen sosem látott módon megereszkedett a bőröm mostmár állandóra. 

már nemcsak A ráncom van, hanem az egész arcom full plöttyedt lett. (és elég látványosan lejjebb csúszott, még tokaesélyes is lettem, ami pedig az egyik legnagyobb félelmem evör... idős koromra pedig bulldogarcom lesz, ez már most látszik, ami szintén jujj.) persze nem vigyáztam rá kicsit sem, fényvédelem, arcápolás, hidratálás, vitaminok, alvás azmiaz, cigi+alkohol kombóval túlküldve úgy egy évtizeden át... de akkor is megrázó. 

de hogy így még az alkaromon is öregasszonyosan pergamenesedik-redőződik a bőr, ha véletlen összenyomom, ami eddig nevör evör. 

ill a kézfejem, az megdöbbentően megöregedett, full-tájmra összetört rajta a bőr, meg foltos lett... sőt, a dekoltázsomon is alig akar már visszaállni az éjszakai gyűröttségből...

és hát ez eleddig, bő 20 évig nem így volt, nagyjából stabilan fiatal nő voltam, és (egyelőre?) nagyon-nagyon nehezen viselem.

(azt pláne, hogy tudom: ez jobb már soha nem lesz újra, azt már nem kaphatom vissza kicsikét se, ellenben innentől majd gyorsuló lejtmenetbe kapcsol.)

na, és akkor erre jött rá a sziluettet torzitó xtraháj. 

nem tudom, hogy fogom megugrani a megváltozott-változó testem elfogadását...

 

(pláne, mert a fegyelmezettebb életmód és a sport, az továbbra is miaz, igy a háj is stabilan marad...)

nade a helyzet odáig eszkalálódott ám, hogy az évek alatt gondosan felépített ruhatáram nem csak kiment a divatból, de egy nagy része ki is lett hízva. 

amit én nem vettem ám észre egyből, csak hordtam nyugiban a rugalmas anyagú skinnyjeimet, amikbe még mindig beleférek.

akkor esett le, amikor próbáltam lecserélni őket, haladva a korral, és minden próbafülkébe vitt (számozásra és szemre is énméretem) darabból ki kellett mennem egy számmal nagyobbért.

aztán elővettem a nyári ruhatáram, és hát... be kellett ismernem, az alsó felem méretet váltott.

annyira, hogy kénytelen voltam újra beszerző körútra indulni.

igen, körútra, mert persze az új, megváltozott arányaimmal - guess what - megint sehol nem kapok magamra semmit!

(abból, amit keresek, legalábbis.)

nem úgy van ám, hogy tisztán méretet váltottam, hanem hogy az eddigibe már nem férek bele / beleférek, de durva muffintopot csinál a dereka (ami fáj, ha leülök, és megturbózza az újonnan amúgyis megjelent xtra bőrhurkákat, éljen a megereszkedés, ugye, ...,), ésvagy punciban is bevág,

az egyel nagyobb meg derékban / hasban jó, de ülepben-combban-lábban hatalmas.

(a hosszról nem is beszélve...)

és nagyon vicces, hogy a testképem, -tudatom nem követte le még a változást:

következetesen bőven jónak tűnik szemre, ami aztán kicsinek bizonyul. 

számozásra meg elképesztő a szórás: a 34-estől a 38-asig bármi lehet közelítőleg jó a boltokban, akár egy üzleten belül is..

de igazából se hosszú, se rövid farmergatyát nem sikerült még vennem. 

(pedig vagy 3 hete rajta vagyok, már nagyjából felpróbáltam a (random sorrend következik) pepco, tacco, sinsay, reserved, mango, zara, tallyweijl, stradivarius, bershka, pull&bear, newyorker, tezenis, h&m, house és cropp kínálatát, szóval kezdek eléggé frusztrált lenni. és lehet, nem is jutott minden eszembe.)

a másik nyomorom meg a nyári ruha - de az inkább a kínálat, nem a méret okán.

mert hát ne legyen poliészter, se túl vastag pamut, se szúrós/durva len, 

hanem valami puha, lenge és légáteresztő az anyaga.

ne legyen az a sűrűnhúzott-ráncolt derekú/mellrészű se (utólag eszembe jutott a szó asszem: darázsolt) , ami aztán dörzsiz.

a ruhának legyen valami pántja/válla. lehetőleg ne spagetti, mert abban jobban megégsz, ill megnyom-izzaszt a táskapánt, és pláne munkahelyre se szalonképes, de azzal is kiegyeznék, ha amúgy másban oké, eskü...

éss ne legyen fekete. 

(láttak már egyáltalán nyári napsütést a ruhatervezők, hogy mindenhol a fekete az alap kánikularuháknál is?!?

vagy amúgy minden ruhagyártó abból indul ki, hogy az emberek korán mennek dolgozni és későn végeznek és addig is légkondiban ülnek egész nyáron, így nincs szükségük valódi kánikulára jó öltözékre,

és így csak én vagyok megint a rebellis igényű??)

(se fehér, mert az sajnos nem áll jól, esetleg a nagyon krémfehér, de még nem találtam olyat, ami eléggé az...)

de ne legyen csicsa-micsa-mintás se. 

(úristen, az a halálom... az a sok rikító ((nekemronda)) alapon fehér virágminta, meg zebra, meg mittudomén... mért kell mindenhova minta???)

vagy legalábbis legyen olyan színárnyalatokból összerakva, ami beilleszthető a ruhatáramba, ami nekem is jól áll.

(örökös problémám.)

bónuszvágy, hogy ne kelljen alá melltartó pluszban, mert az is melegít, de azt már kb elengedtem - csak ha már kell, mert annyira bimbikiemelő, akkor tudjak is alávenni, a szabás engedje meg.

(szerencsére egyelőre a cickók még viszonylag a helyükön vannak, legalábbis a hetyke zónában, így a tartás miatt nem kell...

de lekopogom, komolyan, a negyvenes évek tuti meghozzák a nemkívánt gravitálást...)

na és persze ne legyen azért túl drága se, de már lassan ez se lesz feltétel....

amúgy felül is szélesedtem valamennyit, így több ruhám is pont határeset a kevéske meglévőből is.

na és szoknya kéne még - lenge viszkóz vagy pamut... hát azzal is vannak mind méret-, mind színgondjaim, de az is évek óta már... (tavaly pont találtam egyet, amit meg tudtam szeretni, de jó volna még.)

igazából az történt, hogy legutóbb pár boldog évig a sinsayben meg terranovában kaptam magamra nacikat meg színeket,

 majd a sinsay kicsit méretezést módosított, amivel én bekerültem 2 méret közé, amivel most csak annyi történt, hogy egyel följebb lépve vagyok kettő közt,

a terranova meg ugye konkrétan kivonult az országból.

ja, és 160 centivel újra a full hosszúságú nadrágok korszakát élni sem valami felemelő dolog - rám ugyanis az eddig divatos bokalengetők szoktak pont teljes-length lenni, ill a skinnyket fel lehetett szépen hajtani... de a mom, egyenes és bőszárú már nem (lenne) ilyen kegyes (ha kapnék magamra végre valahol). 

a jó hír viszont, hogy (amint látszik is) újra elkezdtem akarni rendesen öltözködni, hogy jól, egyben, önazonosan érezzem magam a bőrömben. (erről még a pszivel is beszéltünk, mert hát ez fontos lépés amúgy.)

(bő félév kihagyás után még intimgyantáztatni is voltam újra, hogy ne integessen ki a bozótos a rövidnadrágok alól...)

szóval legalább: 

#gyógyulótendencia

de azért persze sajnáljatok :D