megrengeti a kis világom (durva tldr)

long story short, 13 éve, amikor a nemmüködésem már nagyon nagy krízisbe torkollott, megkaptam a diagnózist.

azt mondták, ez ez, és hogy ez mindent magyaráz,

és elolvastam, mi az az ez, és úgy éreztem, számomra is magyaráz mindent, minden addig érthetetlen dolognak tudott neve lenni benne, rendszerbe pakolva.

emlékszem a relevációra, a boldogságra, hogy ez akkor egy létező dolog, mindenre van-lesz magyarázat, nem vagyok mégse én a helikopter... no es hogy akkor ezzel mostmár tudunk mit kezdeni..

namost. én 13 éve ennek a diagnak a fogalmi keretein belül gondolkodom magamról. mindig minden felmerülő dologra ezen belül kerestem a magyarázatot, mindent ebben feleltettem meg valaminek.

érthető módon, hiszen volt egy szilárd tudásom arról, hogy ez az egyetlen fogalmi keret, ami az én dolgaimat magyarázza, magyarázhatja.

az összes szakemberrel, akinél voltam, ugyanezt tettük.

szavakat kerestünk jelenségekre, és nem volt ez ellen semmi kifogásom.

mostanáig.

ugyanis kiderült, hogy egy csomó minden, ami velem van, amit megélek, lehet más is, megfeleltethető lehet más dolgoknak, szavaknak egy másik fogalmi keretben.

aminek a létezeséről eddig nem tudtam.

no és amúgy marhára nem mindegy.

marhára nem mindegy hogy patológiás hasítás meg disszociáció, vagy csak normál adhd-s idegrendszeri működések.

nem mindegy, hogy énállapotváltások miatti nem emlékezés, vagy out of sight out of mind adhd-s előhívási gondok.

hogy érzelmi labilitás miatti random mászkálások, vagy adhd-s impulzivitásos mehetnék-érzés, amikor címkét, megnevezést keresünk ugyanarra a diffúz feszültség-érzetre, ami a motorvanas.ggemben végkifejlethez vezet.

hogy üresség, vagy pont hogy a túl sok, túl zsizsgő-kavargó gondolat miatti semmire se tudok fókuszálni, szoval végülis semmi megragadható sincs ott, de borzasztó nehéz állapot.

hogy elidegenedő védelmező mód (vagy mi is volt) vagy csak idegrendszeri túlingerlődés meg figyelmi képtelenség, hogy ugy erzem, nem tudok kapcsolodni, jelen lenni, meg ilyenek, ...

hogy önszabotázs meg hárítás, vagy a vegrehato-funkciok elegtelen működése.

hogy személyiségzavaros 'nem találom a helyem a munka világában', meg felelősseghárító gyerekmódos működés, vagy az adhd-s tünetek miatti érthető valódi nehézségek. 

hogy "önbántalmazó" meg érzelmi labilitásos meg regresszív nemevés, vagy a mezei élettani stresszreakció mellett sokszor sima emlékezeti, szervező-készséges elégtelenségek .. 

stbstb, na, értitek.

ugy érzem, ez konkrétan megrengette most a kis világom.

ez a rádöbbenés, hogy amúgy van egy alternatív magyarázat annyi mindenemre. hogy lehetett volna, lehetne sokkal komplexebben is gondolkodni ezekről.

attól még lehet mégis az első diag a jó, vagy lehet, hogy párhuzamosan fut a kettő, (vagy ki tudja, miről nem tudok még, keserű haha),

de nagyon, nagyon úgy érzem, vakon, tévedesben voltam eddig, és lehet, hogy én magam is félreértettem, félremagyaráztam a dolgokat.

mert nem volt esélyem ténylegesen megismerni, mi van. 

szóval egyszerűen minden megkérdőjeleződött most.

......

meg amúgy az se mindegy, 

hogy valami az első diag szerinti érzelmi túlreagálás, vagy bántalmazó kapcsolatban való működési sajátosság meg érthető kiakadások, meg simán rossz kötődési minták.

hogy a düh gyermekinek és patológiásnak lesz címkézve, vagy amúgy mind szoktunk akár ennyire is kiakadni és akár átmenetileg  regrediálni is közben.

hogy patológiás belemagyarázás es túlreagálás, vagy tök jogos felháborodás és hazárhúzás(i kiserlet).

hogy abnormális összeférhetetlenség és ítélkezés a beszámoló arról, hogy milyen gáz kollégák is léteznek, vagy amúgy több száz ember közt tök természetes, hogy van 3-4 hülye, és nem diagos patológiás torzitás ez az információ.

hogy egy fontos és jó barát pozitiv leirása idealizálás, vagy csak abban a formában, ahogy érintkezünk a harmincas éveinkben, élethelyzetünkben, nem találkozunk egymás olyan rosszabb tulajdonságaival, ami zavaró volna, ill szuperügyin asszertíven és empatikusan kommunikálunk...

hogy túlzó, gyermekien, önállótlanul szimbiotikus vágyak, vagy valódi, jogos párkapcsolati igények.

hogy valid-e bizonyos helyzetekben átmenetileg gyermeki szintű félelmeket megélni meg beszűkülni, pl sose lesz senkim, nem akarok egyedül maradni, nem fogok boldogulni?

hogy mikor nyomorultul érzem magam, az személyiségzavarosan túlzó-e, vagy idegrendszeri tünetek és valodi élethelyzeti (akár halmozott) k.o. helyzetek összeadódó, logikus következménye, erthetően nehezített, akár szituatív kapaszkodóhiánnyal.

és az én diagom pont olyan diag, hogy ha tudjuk, hogy valakinek az van,

akkor tudjuk, hogy sanszosan patológiás szinten dühös meg torzít meg idealizál meg igényel meg szenved,

és ezt maga a diaggal élő is tudja, és el is fogadja, illetve bizonytalanság esetén maga is előhúzza a "szakmai kalapból", mint iránymutatást.

főleg, ha tudja, hogy valamiért ténylegesen nem működnek az életben a dolgai. és úgy tudja, hogy ez az egyetlen lehetséges valid magyarázó csomag.

és egész életében gondja volt a belső iránytűjével, mert félrekalibráló, érvénytelenitő, gaslightingoló közegből jött, és oda is keverte magát ujra meg újra.

de és közben az egyik kiemelt hosszútávú fix terápiás célja pont az, hogy megtanulja nem reflexesen ketsegbevonni a saját megéleseit, erzeseit, szükségleteit...

párhuzamosan azzal, hogy évtizedes papirja van arról, hogy amúgy az ertelmezesei, erzesei elvileg torzítanak.

miközben több éve futtatja meg a helyzetertelmezeseit az epp elerhető szobajöhető másoknál valóságchecking celjából, es igazából azt szokta visszakapni, hogy jól, sőt, sokszor tűpontosan látja a kerdőjeles dolgokat... szóval belegondolva nem áll össze.

mi van, ha maga az eredeti diag is már önmagában érvénytelenít?

ahh, nem tudom, érthető-e, de ez most nekem nagyon is valid kérdésfeltevés...

ja, mert amúgy, surprise;

azzal szembesültem, ahogy olvasgattam mind2őről, hogy azoknál a dolgoknál, ami nekem tutira megvan az eredeti diagomból, pont lehet adhd is a magyarázat. az ilyen önsértő, meg másokat bántó, stb dolgok meg pont sose voltak rám igazak, de hát nem akadtunk fenn ezen, ugye, minden olyandiagos egyéni mintázatot tud mutatni, meg spektrum, meg stb.

éss azzal is szembesültem, most, hogy mind egy szép nagy, eredeti diagos fészbukcsopiban, mind egy adhd-s csopiban is tag vagyok,

hogy előbbiből döbbenetesen semmit nem tudok magamra vonatkoztatni, se megéléseket, se problémákat, se működéseket, de tényleg semmitse,

utóbbiból meg stabilan rengeteg mindent.

ez pedig azért egy naaagy wtf.