van egy fél poszt még 11-éről, ami azóta tegnap is, ma is csak eszkalálódott - igazi wtf élményeket szereztem itt a kivizsgáláson végül. ez a felfedezéseim egyik fele. de még csak az 'átbeszélem emberekkel és felfogom, hogy egyáltalán mijaf.sz is van' szakaszban járok, nincs kedvem nagy hévvel ideventillálni, inkább akkor írnék róla, ha már összeszedetten tudok.
most inkább egy másik, számomra nagggggyon meglepő felfedezésemet szeretném elmesélni.
pár napja beültettek minket a nagycsopiba. meséket kellett hallgatni, és opcionálisan elmondani a véleményünket meg (meglehetősen alap iskolás szövegértési) kérdésekre válaszolni.
én ott egy szót se szóltam, a kezdeti beköszönésen kívül. viszont szép csendben két dolgot is észrevettem.
egyrészt, hogy egyáltalán nem tudtam követni a felolvasást. a legeleje megvolt, meg egy-egy félmondatot el tudtam kapni itt-ott. de amúgy nem.
semennyire nem. (már ezen is meglepődtem kicsit.)
másrészt rádöbbentem, hogy ha körbementek volna, és mindenkinek meg kellett volna szólalnia, nem csak opcionálisan (erre számítottam amúgy, és meglepett, hogy nem), akkor simán kimozogtam volna intellektusból egy olyan választ, hogy senki meg nem mondja, hogy nem figyeltem. hacsak nem nagyon direkt konkrétumra kíváncsiak, ami azért ritka eset.
mert egyszerűen összerakom az előttem szólók által elmondottak, meg az elkapott töredékmondatok infóiból.
és hogy én ezt csinálom. olyan természetesen, mint a levegővételt. olyan alapműködésként, hogy én, az örök önboncolgató, húdehajdenagyon önreflektív konkrétan 36 évesen veszem észre először, hogy ezt csinálom.
és hogy valójában ez mindig így volt, ez így szokott történni, ez nekem az élet legtermészetesebb dolga.
nem tudom tutira megválaszolni, hogy ilyenre sose tudok figyelni, vagy van olyan, hogy igen. csak azt tudom, hogy ezen én nem szoktam fennakadni - és más sem.
ha nem ilyen körbemenős, akkor utólag infókat szerzek másoktól, mi hangzott el, vagy órán ott volt a ppt, könyv, vagy ha nagyon ügyibogyó vagyok, akkor xtrémalaposan jegyzetelek, mert ha nagyon jegyzetelek, akkor tudom követni jobban - de nem tudom, hogy ez a jegyzetelősdi csak akkor működik-e, ha behúz a téma, vagy bármikor...
semmit se tudok elmondani róla azon felül, hogy énvelem ez mindigis így volt, történt.
és hogy most csak azért vettem észre, mert ebben a két hétben intenzíven a megszokottól eltérő fókusszal figyeltem magam.
bónuszként rájöttem, hogy kétszemélyes /párszemélyes helyzetben is van, hogy nem tudom követni a (hosszabb?) hallottakat, sokkal többször, mint még múlt héten, mikor erre egy kérdés nyomán rájöttem, gondoltam.
de ott is működik a medzsik: tudom a témát, elkapok félmondatokat, leveszem a nonverbális jelekből, hogy éli meg a másik a bármit, amiről épp beszél - és nincs szükségem a konkrétumok felfogására, simán tudok olyan empatikus visszacsatoló reakciókat adni, hogy ne vegye észre, vagy belekapaszkodva az elkapott infómorzsákba továbblendíteni a társalgást.
vagy ha nagyon olyan, max azt mondom, bocs, nagyon fáradt vagyok / kajakóma / kvhatás-vesztés utáni mélypont / bármi, megismételnéd (a végét/ valamit)?
de pl vannak élményeim, hogy kétszer is megismételtetem, és mégse fogom fel, olyankor, ha nincs más mód megszerezni a fontos infót, nevetve bevallom, hogy valamiért most épp nem működik az agyam, írja már meg mailben / mondja el máskor, akármicsoda... - s lőn, meg van oldva.
ezen amúgy nem szokott senki fennakadni valahogy. (én se, hát biztos a fáradtság, és én kb mindig fáradt vagyok... vagy lehet, hogy nem is mindig, csak ilyenekből gondolom olyankor is, amikor nem?)
kérdezgették itt, hogy de és kaptam-e másoktól olyan visszajelzést, hogy nem figyelek, és én mindig rámondtam, hogy nem - nos, mert tényleg nem.
pedig dzsízösz, amúgy meg valójában mennyiszer nem "figyelek" :DD (most már ugyanis azt mondom, sokkal-sokkal többször, mint gondoltam, mert ez a megszokott működésem része.)
(legyünk tényszerűek - figyelek a szándékaimmal, csak nem történik meg...)
(funfact, hogy amikor fontos kapcsolódásról van szó, vagy bármi miatt behúz a dolog, akkor megy a figyelés, adhd-s fogalmi keretben lehet, hogy amolyan hiperfókuszosan...)
és mikor ezt a felfedezést elmeséltem ma (sokkal rövidebben) a visszajelző zárókörön, a pszichiáter rávágta, hogy szóval maszkolok.
én már olvastam, hogy a lányoknál mások az adhd-s tünetek, ill hogy többet maszkolnak,
de egyáltalán nem tudtam a magam életére vonatkoztatni ezt a maszkolás dolgot.
akkor, a mesecsoport után nem volt semmilyen átbeszélési lehetőség, amikor pedig a kérdőívező pszichológusomnak jeleztem ezeket, annyit mondott rá, hogy modalitásbeli egyéni különbségek természetesek lehetnek, ha nekem hallás után nem megy, az még nem jelent semmit...
de persze a pszichiáter azt nem mondta, hogy ez egy adhd-s dolog maszkolása-e, nyilván, én meg meglepődtem, és nem kérdeztem, szóval ennyiben maradt... (de nekem automata ráerősít a gyanúmra.)
akármi is ez, hoppá.
# fontos felfedezések
(podcastot se tudok amúgy hallgatni, pedig annyi jót ajánlanak... de ez úgy nekem csak egy kellemetlen egyéni sajátosságként címkéződött, hogy hát én vizuális tipus vagyok inkább.
ésss mivel továbbra se vagyok szakértője a témának, ugyan a gyanúmat erősíti, és nekem a képbe beleillik, simán lehet, hogy mégse, gondolom. gyötörnek a kétségek továbbra is, sajna.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése