nem is volt hétvége

a rettenetes fáradtságra nem hozott enyhülést, mert itt volt a gyerek. nekem ugye abból 5 percnyi se pihentető sose, ha jó, se...

oké, végigzajlott, hazavittük, anyuka még elbaszcsizta a végszót egy "életveszélyben van veled a gyerekem"-mel, így, tényleg szó szerint így az gyermek füle hallatára, merthogy a pasi csak nem papucsban vezetett?!

jól elrontotta mindenkinek a szeretési hangulatát.

mondjuk nekem már előbb elromlott, mert rámírt az egyik csaj a sulis csapatból (megint) olyanokat, hogy egész nap rettenetesen éreztem magam, írogattam is neki a pasival gyerekezés rovására, de szent meggyőződésem, hogy nem volt értelme.
totálisan padlón van, egy nagy fekete lyukban, és mostmár átbeszéltük a többiekkel, hogy mind úgy érezzük, ezt már "nem bírjuk", és igazi baj van, minimum depresszió, messze túl a barátságon, de a jelenlegi szakmai kompetenciánkon is... szóval szervezünk egy találkát, ahol megpróbáljuk meggyőzni közösen, hogy vegyen (végre) igénybe szaksegítséget.

rémes.

ezek az egyeztetések este zajlottak, miután a pasival átbeszéltük a hétvége történéseit plusz gyerekanyja faszkodásait,
és lelkileg nehezek voltak, nehéz a téma, rossz, hogy ez történik...

épp nagyjából dűlöre jutottunk, hogy tegyünk-netegyünk-mittegyünk-hogyan, én a kádas zuhanykabinban a vízben kucorogva, és már azt gondolva, végre megnyugodhatok, mire is benyitott rám a pasi, hogy ne haragudjak, ő rosszul van - és családiasan kirókázta mellettem kb a lelkét is.
az egész további estét végighányta, aztán meg sétálgattunk a levegőn, hogy elmúljon a szédülése, ...
(ugyanazokat ettük, ugyanakkor, szoros közelségben... izgi volt. ...most is az.)

ilyenek történtek. végülis eseménydús volt, de nem annyira érzem most ezt a hétfő reggel dolgot.