help

avagy varrónő wanted. 

vagy méretes varrónő, vagy női szabó, vagy (jó!) ruhajavító, én nem is tudom, mi kéne.

ha van bevált emberetek, ajánljátok légyszi!

(nagyonlégyszi, tényleg!)

volt ugye az esküvő, ahova illik két ruha, s mivel ez kétnapos volt, ide három. én eleve nem varattam, mert az egyetlen varrónő, akit tudok, anyámék szomszédja, azaz vidéki. volt már a szekrényemben pár alkalmasnak tűnő darab, csak a fő szertartásra gondoltam szerezni újat, hogy majd azt meg egy régebbi turikincset magamra igazíttatok, annyi vidékre járás belefér.

mivel egyik boltban se találtam semmit, bepróbáltam a háemes rendelést: választottam hatot, valamelyik csak jó lesz alapon. (életemben annyit ruhára egyben nem adtam még ki, atyaég.)

meg is érkezett, jó is lett pont a (legdrágább) szerelemdarab. persze levágatni-bevetetni ebből is kellett, úgy "jó".

na, és itt jött a cifraság: az anyámszomszédja varrónő férjénél random találtak egy agydaganatot. (wtf, értitek, hogy egyik pillanatban még így minden oké az életetekben, vacsoráztok, a köviben kiejti a kanalat a kezéből és rohantok vele a kórházba, pár nap és már ilyenre műtik... ezígymi, kedvesuniverzum, tényleg.)

nade, ennek nyilván az lett a gyakorlati vonzata, hogy kereshettem újat, igen-igen közel a dátumhoz (bő egy hétre). 

(anyám és hugom két ruhája, kishugom menyecskeruhája fullosan nála készült volna, meg a menyasszonyi ruha válla is - nagy véghajrával, de egy ruha kivételével mindent megcsinált "csakazértis" szegény. ja, egy nyakkendő is elmaradt, de kb ennyi.)

a melóban ajánlottak egyet, el is vállalták, drukkoltunk is, hogy jó legyen.

nem lett.

utazás előtti este még egy órát ültem náluk, mert túl szűkre húzták A ruha derekát. kivágták, bevarrták, így nem jó, úgy nem jó, gumi, nemgumi, részben gumi... 

nahh, végül hordható lett (bár a folyamat közepén szebb volt, mint a végén), de gondolhatjátok.

hulla voltam, kellett a ruha, megcsinálták, kispénzért, bárki hibázhat, mondom jó, f.szom, mindegy.

a másik ruhánál is azt éreztem, valami nem stimmt, de mondták, hogy annak ilyennek kell lennie, én meg, szokás szerint, meggyőzhető vagyok bármikor, hogy csak én érzékelem rosszul a bármit (heló, gyerekkor!), s amúgy is a főruhával voltam elfoglalva.

itthon persze, amikor volt tér jobban megszemlélni, rájöttem, hogy hát nem szűkítették be az alsóruhát, csak a külső réteget, az volt olyan fura. basszus, értitek, hát ki csinál ilyet?! kinek jut eszébe egyáltalán, hogy ha megbízást ad, hogy vegyenek be belőle, félig fognak csak?

na, itt már sírva röhögtem, lett egy sztorim megint, okk, van másik ruha, hugomé se lett meg, ez egy ilyen eski... legalább kevésért cseszték el, meg a főruha felhajtása jó lett.

aztán tegnap, ahogy tettem mosásba, eszembe jutott, hogy ez hagyta el a számat, mondom, megnézem már azért... és olyan egyenetlen, hullámos, csúnyán szegett kókler munka, hogy mégilyet!

sohase többet oda (se) megyek, ahogy az előző próbálkozásom helyszínére se, pedig ez egy másik banda. (ott anno egy szoknyát ki is kellett kukáznom, annyira nem azt kaptam, amit kértem.)

szóval kettőböl kétszer így jártam Budapesten.

felhajtandó, beveendő, új varrást igénylő darabjaim viszont vannak, egyre többen. meg szoknyát is szeretnék, csak ilyen kis egyszerűt, egy már meglévőt másolva...

szóval help!

tudtok-e a fővárosban (vagy környékén) szépen (és megfizethetően) dolgozó ruhajavítót és-vagy méretes varrónőt/férfit/mitudomén?