ha már ilyen blogolós pihi van, leírom azt is, hogy nekem ez a gyerekezős dolog egy komplex, sokösszetevős, ellentmondásokkal teli érzésgombolyag.
mert pl én egy gyerektelen nő vagyok, aki legszívesebben gyerektelen életet élne a párjával,
egy gyerekes párral, akit szeretek és akivel ezért egy hibrid életet élek,
miközben a gyerektelen vágyaim viszont ugyanúgy ott maradtak ösztönszinten, fel-felbukkanva.
és gyerektelen nőként őszintén szeretek és (felelősen gondozok részidőben) egy olyan gyereket, aki viszont nem az enyém,
így, minden szeretetem és ösztönös gondoskodásom ellenére valahogy hiányzik mégis az a plusz hajtóerő, ami az embert a saját gyerekéért vállalt minden önfeláldozást kívánó nehézségen áthajtja,
szóval sokminden, ami egy szülőnek is nehézség, nekem méginkább az.
sok minden, ami menetközben amúgy igazi, kezdetben és a háttérben mégis erőből lendül be nálam,
és sokkal másabb és több erőfeszítést kíván, jelent, takar, mint az apjának.
és itt most főleg nem azon szülői nehézségekről beszélünk, amiket a veleélő tapasztal, hanem a részidős különélő másfajta, ám létező sajátos nehézségeiről, vagyis azokból is amik engem, mint társat is érinthetnek.
ami tán mégkevesebb meg mégmásabb, de van azért elég. (és ezzel nem vitatom el említett két csoport nehézségeit, csak kijelölöm, hogy most nem arról beszélek.)
nomeg nekem vannak a helyzetben olyan igen sajátos nehézségeim, amit ők meg nem is tapasztalnak.
na, és így ezekkel szoktam küszködni még,
általában azután szakad ràm, hogy elmegy a gyerek, addig csinálom, ami jön, szívből, rendesen.
nem is látszik semmi, mert nem hazugság, csak jobban meg kell tolnom a dolgokat ahhoz, hogy igaziak legyenek, meg sokat kivesznek belőlem nagyon és sokszor megborítanak a végére.
olyan fura, hogy (néhanap, amikor nics ott) egyszerre lehet ilyen őszintén nagyon szeretni egy kisgyereket és közben vágyni rá, hogy bár ne lenne ez az egész, a páromnak gyereke, az életnek ilyen menete, satöbbik.
én mondom, biztos nem vagyok ezzel egyedül,
de hogy aki nincs benne, általában se nem érti, se nem tudja a helyén kezelni és elfogadni,
és ez külön tud nehezíteni rajta.
#neidelöjetek
#csakmondom
én (meg)értem amit mondasz/érzel...
VálaszTörlésköszönöm
TörlésHát még én. Nagyon leegyszerűsítve adott az a képlet, hogy megkapod mindazt a szart, ami a gyerekezéssel jár, de az a gyerek soha nem neked fogja azt mondani a szíve teljes szeretetével, hogy anya. Pont.
VálaszTörlésNekem nagyon őszinte kapcsolatom van a gyerekekkel, vannak saját rituáléink, ragaszkodnak, kötődnek hozzám. Este nekem is mondják, hogy csilliárd szeretnek, és érzem is, hogy tényleg így van, nekem is hiányoznak, benne vannak a gondolataimban, de ez mindig egy speciális terep lesz, amit tényleg csak az ért, aki benne van.
Szerintem nagyon jól csinálod!