na

most, hogy már ezt is tudjuk (hogy a "keress másik munkát" miért csapja ki nálam a biztosìtékot),
elmesélem, hogy a pszi szerint blogot írni egyenlő házhoz menni a lófaszért...
maradt még bennem némi áldozat-attitűd, úgyhogy folytatom is a szaftos részletekkel.

a múltkori pszi kimaradt, és két hét alatt annyi fontos hír összegyűlt, hogy még a meséléssel se értünk végig - jusson eszembe, ha majd úgy érzem, üresek a hétköznapjaim.

az új infók tükrében anyámra betippelt ilyen nárcisztikus-pszichopátiás izéségeket, amit nem tudok, mert a klinikumnak ezt a részét nem vágom. csak mellesleg kérdeztem, a lényeg, hogy így még durvább a sztori, ezzel a mindenkinek mást mutatok attitűddel.

azt eddig is tudtuk, hogy borzalmas rettentőséges, de ezt hallva, és belegondolva ... szóval nehéz ésszel felérni a mértékét, valójában.
mondjuk nem véletlen, hogy harmincasként még mindig ezt nyögöm.

a pasival nagyon meg lettünk dícsérve, volt múlthéten egy "sorsfordító", felszabadító beszélgetésünk, amiatt pláne. (nagyon bátran elmeséltem neki dolgokat és a lehető legjobban reagálta le, hihetetlen megkönnyebbülés, teherletétel, új szintre emelkedés - csak itt nem írtam, de nagyon fontos élményünk.)

szerinte ennyi pénzt egyben sem ciki kölcsönkérni, nem érti a drámát, hajrá. (ezt én summàzom így, ő szakmaian, nyilván.)

panaszoltam neki, hogy továbbra is küszködök az elidegenedett védelmezővel (hogy tudniillik túl jó, és ez bekapcsolja a "nem szabad átélni, mert úgyis elmúlik és fájni fog" üzemmódot, de úgy, hogy még a szexre is hat, utálomutálom),
de nem tudunk hozzá gyerekkori emléket találni, szóval most próbálkozni kéne. csak én meg eleve kivagyok, ha képbe jön anyám, bármilyen topikként, pláne nem mókás direkt erőltetni a rossz emlékeket.

nem került sorra, de emellé már megjelent egy irreális szorongás is, hogy nehogy baj érje a pasit és elveszítsem. (de így tényleg, gyomorgörcsöm van, ha kocsiba ül vagy szolgálatba megy, és olyanokat álmodok, hogy szívrohama lesz vagy rákja vagy hasonló.)
pedig nagyon várom, hogy erre megoldást találjunk.

ezeket nem láttam jönni, és szar érzés.


illetve a tegnapi kommentelgetés alatt én helyretettem és kifestettem a lábkörmeimet (minimum hat éve nem volt rá példa, nagy dolog!),
és lehideggyantáztam a karjaim meg lábujjaimat (erre meg még sosenem volt, és még a talpam is ragadt a végén, de nagyon elégedett vagyok),
valamint sütöttem csicseriborsótócsnit, szintén first time, és szerintem klassz. (csak az olajszag gáz...)


such izgalom, a teljesség igénye nélkül.